Kányádi Sándor 1929. május 10-én született az udvarhelyszéki Nagygalambfalván, székely középparaszti családban, a királyi Romániában, de május 11-re fogadták el a keresztlevelét, Kányádi Alexandru néven. Mivel születése tényleges napja a román királyság megalakulásának ünnepe is volt, a helybeli őrmester nem engedélyezte, hogy egy „bangyin”, azaz „hazátlan”, a születésével megbecstelenítse a román nemzetet. Sándor pedig az érvényben lévő román törvények miatt nem lehetett.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt.
Költészetének témája , az anyanyelv megtartó ereje az erdélyi kisebbségi lét.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adta ki.
„Ó, szép szavak barokkos balzsama, –
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.”
„Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.”
2018. jún 20-án halt meg Budapesten. Szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezték végső nyugalomra.
A Kossuth-díjas költőt, a nemzet művészét szerény, ökumenikus szertartással búcsúztatták. Ravatalánál Kányádi György Attila református lelkipásztor és Böjte Csaba ferences szerzetes mondott gyászbeszédet, munkásságát pedig Dávid Gyula irodalomtörténész méltatta.
A 2026. évi nőnapi rendezvény alkalmával nyílt meg Barta Csilla fotókiállítása Táborfalván, a Jókai Mór Közösségi Színtér nagytermében „Léleklenyomatok” címmel.
Esszé/Tanulmány
