Származási igazolvány

A 2026. év elején, amikor elvittem Egerszegi Istvánné Ilikének az Örkénytáborról szóló könyvet, egy különös iratot adott át nekem: származási igazolvány, amelyben a Magyar Királyi Honvéd Lovagló és Hajtótanárképző Iskola parancsnokságának igazoló bizottsága megállapítja, hogy Némedi József továbbszolgáló számvivő szakaszvezető szülőkig bezárólag tiszta keresztény származású. A származási igazolvány dátuma: 1940. május 6-a.

Soha nem láttam még ilyen igazolást. Örkénytáborra, az egykor itt megvalósított nagyszerű lovasképzésre büszkeséggel emlékezünk, és most itt van egy irat, egy kordokumentum, személyes kötődéssel. Ilike több évtizede őrzi ezt az Édesapjáról szóló igazolást.

Az 1940-es származási igazolványok a második zsidótörvény (1939: IV. tc.) nyomán bevezetett adminisztratív dokumentumok voltak. Céljuk a vallási és nemzetiségi hovatartozás igazolása volt, különösen a közhivatalnokok, katonatisztek és bizonyos szakmák képviselői számára, igazolva a zsidótörvények alóli mentességet vagy a származást. 

Némedi József 1913-ban Kakucson (Csíkos pusztán) született és 1982-ben Táborfalván hunyt el. Szülei mezőgazdasági munkát végeztek Kakucson, a helyi uradalomban, itt volt a lakóhelyük is. Gyermekkorában elvesztette édesapját, aki az I. világháborúban katonaként halt meg. A család sorsa nehezebbre fordult. A kis József kiemelkedően tehetséges gyerek volt, így lehetőséget kapott arra, hogy polgári iskolát végezzen Dabason. Ezután kereskedelmi szakmát szerzett, de sorkatonai szolgálatát követően a honvédség állományában maradt. 1940-ben már az örkénytábori Magyar Királyi Honvéd Lovagló és Hajtótanárképző Iskola állományában teljesített szolgálatot.

Némedi József és Csinos Ilona esküvője, Örkény, 1941

A II. világháború végén, 1944-ben, ahogy a front közeledett, a katonacsaládok menekültek, hogy a feleséget, a gyermekeket biztonságba helyezzék távoli rokonoknál. Némedi József Felsőmarácon helyezte el a családot, feleségét, két kisgyermeküket, Józsefet, aki 1941-ben és Ilonát, aki 1943-ban született és beteg, mozgáskorlátozott édesanyját. A család biztonságban volt, de Némedi József nyomtalanul eltűnt. Szovjet hadifogságba került, Szeged felé vitték őket vasúton, vagonokban. Útközben egy kis levelet kidobott a vagonból, amelyben kéri az ismeretlen megtalálót, hogy juttassa el az üzenetet apósához Örkénytáborba. Így is lett! A levél a mai napig megvan, családi ereklye. Így szól:

„Kedves Ismeretlen! Nagyon kérem az alábbi pár sort a lenti címre továbbítani. Kérem a címét is megírni, hogy ha egyszer hazakerülök, meg tudjam hálálni. Cím: Csinos István Örkénytábor, Pest megye Édes Apika! Jelenleg fogoly vagyok Szeged környékén. Ilonkáék Felsőmarácon vannak, ha lehet Örkényből a Nyitraiéktól megy valaki és ha lehet Apikáéktól is valaki el tudna menni és haza tudnák őket hozni. A postacím: Felsőmarác utolsó posta Ivánc Vas megye, lakás: Vadász Károlynál … nem tudok róluk. Jól voltak. Én jól vagyok. Csókolok mindenkit. Némedi törzsőrmester”

Levél a fogságból

Némedi József hadifogoly a hosszú utazás végén megérkezett Odesszába, a Fekete-tengerhez. A munkatáborban hamarosan tífuszos lett, nem volt munkabíró, orvos és gyógyszer nem volt, feltették egy tehervonatra, majd lesz vele valami! Ennek köszönheti, hogy megmenekült. Viszontagságos úton hazakeveredett. Az elbocsátó szovjet igazoláson 1945. augusztus 31-e szerepel, hazaérkezve a honvédség 1945. szeptember 6-án vette nyilvántartásba Szegeden. A 13. honvéd kiegészítő parancsnokság igazoló bizottsága 1946. január 25-én hozott határozata Némedi József hivatásos tiszt törzsőrmestert igazoltnak jelentette.

A család már együtt volt a nagyapánál (Apikánál) az egykori Örkénytáborban (Kecskeméti út 5.), amikorra Némedi József hazaérkezett, de saját otthonuk Örkényben lakhatatlanná vált, kifosztották, kirabolták.
Az élet folytatódott. Némedi József különböző katonai alakulatoknál szolgált, majd a Honvédelmi Minisztériumban, ezt követően a Magyar Néphadsereg Központi Élelmezési Anyagraktárnál, mint élelmezési főellenőr dolgozott nyugdíjazásáig, 1973. december 31-ig. Ennek a munkakörnek az ellátásához a szükséges képesítést a közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatán szerezte meg 1964-ben. 1952-től 1957-ig a család Budapesten élt, Némedi József áthelyezését kérte Budapestre, hogy legyen lehetőség fia egészségügyi problémáinak kezelésére, majd visszaköltöztek Táborfalvára.

Több évtized távolából néhány pillanatkép. Igazolások többször, mindenről, hogy alkalmas vagy, megfelelsz az elvárásoknak. Bizonyítani egy életen át, egyensúlyban maradni. Sors. Egy ember útja, élete.

Családi fotó, 1983
első sor: Némedi Ágnes, Némedi József, Némedi Józsefné Csinos Ilona, Egerszegi Anikó
hátsó sor: Egerszegi Istvánné Némedi Ilona, Egerszegi István, ifj. Némedi József

Gyermekei, József, Ilona és az 1954-ben született Ágnes számára szerető Apa, segítőkész, áldozatkész ember, aki személyes példájával egész családja számára erőt, biztatást adott.

Köszönöm Egerszegi Istvánné Némedi Ilikének, hogy megosztotta velünk emlékeit!

Borsi Mária

Kapcsolódó tartalom:
– Fotógaléria
– Származási igazolvány (pdf