„Idén karácsonykor töltse be szíveteket a napforduló óta növekvő fény.
Mint a Veleméri freskóban lévő bölcs királyok, mindannyian találjuk meg az alázatot, hogy magas lovainkról leszálljunk – letegyük koronánkat, büszkeségünket és sietségünket -, és egyszerűen térdeljünk le a szent, szelíd és igaz előtt.
Suttogják időtlen üzenetüket az ősi falak: nem a nyeregben maradás a legnagyobb ajándék, hanem a lemondás, a felajánlás, a méltósággal látás.
Békés, gyöngéd és fénylő karácsonyt kívánok.”

Zene: Magyar reneszánsz dal Kiss László előadásában
Veleméri Háromkirályok freskója, Aquila János festette, 1377 – 1378.