1939-től állt egy szobor Örkénytáborban a Tiszti Kaszinó mellett. A szobor talapzatán a következő felirat volt olvasható:
„ÖRKÉNY VITÉZ”
„Gömbös Gyula soha el nem múló emlékének
állította a M. KIR. Földművelésügyi Miniszter
1939”
A szobor ifj. Vastagh György szobrászművész alkotása volt
„Mutassunk példát! Visszaadni a magyar lovaskultúra értékeit az örkényi módszer szerint idomított, őshonos magyar lovakon keresztül. A múlt, a jelen és jövő kapcsolata legyen tájékozódási pont a lovasok kiképzésében.” (Sallay Sándor)
Több mint 40 éve vagyok felelős lótartó. A lovak szeretete az idők folyamán teljesen átformálta életemet.
Lovas tudásomat az eltelt évek és az évek során megismert lovas szakemberektől kapott ismeret formálta. Minden könyvet, írást átbogarásztam ismereteim bővítésé céljából.
Addig-addig bogarásztam, míg egyszer csak szembe jött velem Örkénytábor, melynek története igencsak felkeltette érdeklődésemet. A fokozott érdeklődés új barátokat, egyesületeket és segítőkész polgármestereket sodort utamba.
Hol szorosabban, hol egy kicsit eltávolodva egymástól dolgoztunk Örkénytábor mítoszának, hírnevének, dicső emlékének köztudatban tartásán.
– Az örkényi lőtér története –
Az örkényi lőtérről, illetve keletkezéséről akarok én néhány szót elmondani, hogy mégis kielégítsem az én helyi hazafiságomat és dokumentáljam, hogy csak azért is van nevezetessége az én vidékemnek.
Épült: 1923-26.
Pálóczi Horváth István (1857-1935) református földbirtokos 1914. március 1-jén jelentette be, hogy felesége emlékére fogadalmi templomot építtet a református hívek számára.
Az alábbi tanulmányban a táborfalvai, az egykori Örkény-tábori Lő- és Gyakorlótér kialakulásával és történetével kapcsolatban általam ismert kutatások eredményeit foglalom össze. Tárgyalom továbbá a közigazgatásilag Ócsához tartozó, illetve tartozott, katonai céllal hasznosított, területek rövid történetét is.
Nemrégiben újabb felbecsülhetetlen értékű írással lettünk gazdagabbak a lovardák tetőszerkezetének építéséről szóló cikk formájában, amely a „Tér és Forma” című építészeti lap 1931. áprilisi számában jelent meg.
A Magyar Honvédség megalakításának 170., illetve az első világháború befejezésének 100. évfordulója mellett helyőrségük 140 éves fennállását is ünneplik idén a Táborfalván állomásozó katonai szervezetek tagjai.
Bár Táborfalva helyőrség történetét az első katonai barakkok felépítésének időpontjától, 1878-tól tartják számon, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban őrzött dokumentumok, illetve a helytörténeti forrásmunkák tanulmányozása, továbbá saját kutatásai alapján Juhász Gábor nyugállományú zászlós arra a következtetésre jutott, hogy a terület egy részét jóval korábban is igénybe vette a hadsereg. A helyi földbirtokosnak, Várady Gáborné sz. Csurgay Franciskának ugyanis már 1874-ben fizetett a kincstár több épület használatáért, majd ideiglenes barakkok építésére hat holdat, később lovas tábor céljára újabb harminc holdat bérelt ki a honvédség. Férje halála után pedig Váradyné – a bécsi udvarnál meglévő kapcsolatai segítségével – 1500 holdat adott el katonai lőgyakorlatok céljára a kincstárnak.
A terület, a Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887) térképén „Baracken Lager” (Barakk Tábor) néven szerepelt, elnevezése 1907-ben Simonyi Táborra, majd Lőtértáborra változott, 1926-ban pedig az Örkénytábor nevet kapta.
Viszont akárhogy is nevezték, földrajzi adottságai és könnyű megközelíthetősége miatt pár évtized alatt országos hírű katonai gyakorlótérré vált. A terület dinamikus fejlődését az is jelzi, hogy a Monarchia idején már iparvasút kötötte össze a katonai tábort, a lőporraktárt és a későbbi lőszerraktárt is. A katonai bázis mellé pedig – kezdetben a hadsereg igényeinek kiszolgálására – egyre több család költözött. Az átköltözéseknek köszönhetően létrejött falut érintő vasútvonalat 1889-ben adták át, tíz év múlva pedig megnyílt a postahivatal – megteremtődött tehát a további jelentős fejlesztések lehetősége.
Az akkori Madarasi-tó mellett rövidesen fel is építettek egy lőporraktárt: ekkor már három tüzérségi üteg is tudott gyakorlatozni a lőtéren. 1912-ben a Pálóczi-uradalomtól újabb területeket vásárolt a kincstár, a későbbi bővítések eredményeként pedig 1930-ra 5600 hold területet foglalt el a gyakorlótér és a tábor. Elsősorban a főváros és környékének tüzéralakulatai használták a lőteret, de a birodalom szinte minden részéről érkeztek egységek gyakorlatozni és új fegyvereiket belőni.
A Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet (1914. június 28.) után felgyorsultak az események, a tüzérség és a huszárság mellett már a gyalogság is ott gyakorlatozott. Az első világháború kirobbanása után közel hatszáz orosz és bosnyák hadifoglyot szállásoltak el a barakkokban és az Örkényben élő családoknál. A rabokkal építtették a táborba vezető makadám utat is. A Tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után a térség román megszállás alá került. Ebben az időben a területen szintén hadifogolytábor működött, ahol mintegy háromezer egykori vöröskatonát tartottak fogva.
Az ezt követő években a trianoni békediktátum kijátszására alakult lövészegyletek tartották a lőtéren hathetes kiképzésüket, az 1920-as évek második felétől pedig a Rendőr Újoncképző Iskola fedőnevet viselő páncéljárműves alosztály is ott gyakorlatozott. Szintén a trianoni szerződésben foglaltak megkerülését célozta az 1921-ben, már végzett lovaglótanárok vezetésével Budapesten, a Kerepesi út 49. szám alatti I. Ferenc József laktanyában létrehozott Pótló Idomító Keret is, amely a Magyar Királyi Honvéd Lovagló- tanárképző és Hajtóiskola fedőszerve volt. Az iskola 1930. október elsején költözött Örkénytáborba. A szükséges kiszolgáló létesítmények – víztorony, lovardák, patkolóműhely, lófürdető, zabsiló – felépítésére 7 641 598 pengőt fordítottak. Az iskola három év múlva egy 3200 méteres, majd egy 4000 méteres, versenyek megrendezésére alkalmas vágta- és akadálypályával bővült. Ugyancsak 1930-ban – a már másfél évtizede ott működő intézet kibővítésével – Örkénytáborba települt a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet egyik kísérleti állomása.
Az évek során felépültek a tiszti lakások, a tiszti kaszinó, a katonai gyengélkedő, és egy elemi iskolát is kialakítottak. Elkészült a 140×30 méteres, mobil falakkal elválasztható nagylovarda és a 60×30 méteres kislovarda. Az építkezések befejezése után Örkénytáborba helyezték a huszárképzőt is, a neve pedig Magyar Királyi Honvéd Lovastábor lett. Ekkor az istállókban 300 ló állt, közülük huszonnégyet gróf Andrássy Géza huszár ezredes, a Nemzeti Lovarda elnöke ajándékozott a tanárképzőnek.
A legfontosabb részlegnek azonban a Honvéd Versenyistállót is magában foglaló tanárképző számított, amelynek egyik fontos feladata az állami fedezőmének vadászatra való kiképzése és kipróbálása volt. Ide tartoztak az 1926 végén megalakult Örkényi Rókafalka kopói is, az egyedülállóan ideális örkényi terepen ugyanis rendszeresen tartottak falkavadászatokat. Az Angliából vásárolt kopók elhelyezésére a honvédség kezelésében lévő kincstári birtok majorjában biztosítottak helyet.
Az 1930-as évekre Örkénytáborban Európa egyik legnagyobb, s a legjobbak közt emlegetett lovascentruma épült ki. Gömbös Gyula miniszterelnök javaslatára itt hozták létre 1933-ban a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskoláját. Az iskola – amely 1943-ig működött – elsősorban a lovak idomításával foglalkozott és a lipicai ménekkel bemutatókat tartva, reprezentációs feladatokat is ellátott. Mivel a hely adottságai kiválóak voltak, az élvonalbeli sportolók szintén itt készültek a versenyekre – az olimpiai keret tagjai a tanárképző állományába tartoztak. Az örkényi lovasiskola tisztjei pedig bizonyítottak: a hazai versenyek mellett nemzetközi szinten is elismerésre méltóan teljesítettek. A legnagyobb sikert az 1936-os berlini olimpia hozta, ahol Platthy József százados Sellő nevű lován, negyvenkilenc nemzet sportolóinak mezőnyében, díjugratásban bronzérmet szerzett. A magyar díjugrató sportnak mindmáig ez a legfényesebb olimpiai érme.
A második világháború alatt huszár árkász kiképzőtábor települt a helyőrségbe. Ebben az időben vezényelték ide a 201-es zsidó munkaszázadot, amelynek tagjai a gyakorlótér bővítése mellett egy tábori kápolnát is építettek. A Vörös Hadsereg 1944. november 4-én érte el a tábort. Az evakuálást Binder Ottó vezérőrnagy parancsnoksága alatt végezték. A Lőkísérleti Állomás kiürítésére és eszközei egy részének elszállítására még volt lehetőség, amelyek viszont helyben maradtak, azok megsemmisültek vagy hadizsákmánnyá váltak. A lakótelepen a szovjetek hadikórházat rendeztek be, a tiszti klubban volt a műtő, az iskolában pedig a konyha üzemelt.
Az ott állomásozó katonai alakulatok kiváló kapcsolatot ápolnak a nagyközség lakóival. Ernszt József törzszászlós, az MH Anyagellátó Raktárbázis táborfalvai bázisának vezénylőzászlósa koordinálásával rendszeresen tartanak pályaorientációs toborzónapokat, honvédelmi szakköröket a helyi és a környező települések iskoláiban, részt vesznek a falunapokon. A Magyar Honvédség megalakulásának 170., az első világháború befejezésének 100., illetve a helyőrség megalapításának 140. évfordulóját is a katonáival közösen ünnepelte Táborfalva.
***
A TÁBORFALVA HELYŐRSÉGBEN ÁLLOMÁSOZÓ KATONAI SZERVEZETEK:
– MH Anyagellátó Raktárbázis Bázisparancsnokság (Táborfalva). Megbízott parancsnok: Szabó Viktor őrnagy, helyőrségparancsnok
– MH Logisztikai Központ Technológiai Igazgatóság hadfelszerelés-vizsgáló osztály.
Osztályvezető: Lajosbányai István alezredes
– MH Bakony Harckiképző Központ Kiképzőbázis, Táborfalva. Bázisparancsnok: Bártfai László őrnagy
– MH Katonai Közlekedési Központ közlekedésianyag-tároló és kiképzőrészleg. Részlegvezető: Gráfel János őrnagy
Örkénytáborban tartotta tüzérségi gyakorlatát 1912-ben a cs. és kir. 2. tábori tarackos ezred, amelynek tüzérei egy új harcászati eszközt, a Skoda Művek által gyártott 105 milliméteres, hátrasiklásos, hátul töltős ágyút is bemutattak. A gyakorlat során az egyik lövésnél a csőben felrobbant egy ekrazitgránát, melynek következtében hat katona vesztette az életét: Anton Ipp (24 éves) szakaszvezető, Anton Brandl (23 éves), Josef Hieger (23 éves) őrvezetők, valamint Leopold Eckinger (22 éves), Johann Polz (22 éves) és Karl Gruber (23 éves) tüzérek.
Ugyanebben az évben, szeptember 4-én egy újabb szerencsétlenség történt. Azon a napon a cs. és kir. 1. vártüzérezred 1. léggömbosztaga célfelderítési gyakorlatot tartott. Egy légrohamszerű széllökéstől elszakadt a 300 méter magasan lévő rögzített léggömb tartókötélzete. Az egyik kötél szabadon maradt vége olyan erősen rácsavarodott Josef Füshl 26 éves vezető hajótüzér lábára, hogy nem tudta magát kiszabadítani. A vállán átvetett tartóhevederrel az emelkedő léggömb magával ragadta a földi személyzethez tartozó Johann Gösh 20 éves tüzért is. Fákhoz, tetőkhöz csapódva mindketten szörnyethaltak.
A kötelességteljesítés közben balesetekben elhunytak tiszteletére 1913- ban „Katonai Hősiesség és Helytállás” felirattal emlékoszlopot állítottak, amelynek avatásán Károly Albert főherceg is részt vett.
Galambos Sándor, 2018. július 16.
Megjelent a honvedelem.hu oldalon
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden megjelentet, aki megtisztelt minket azzal, hogy ezen a jeles délutánon eljött.
Ki is volt a lovassport kedvelői és gyakorlói számára csak Zsiga bácsiként ismert Platthy József? Soha nem kérkedett azzal, hogy egy Liptó Vármegyei, közel 800 éves ősi nemesi családban született.
Büszke volt arra, hogy az ősei a nemzet sorsfordító időszakaiban mindig példát mutattak hazaszeretetükből, hit- és családszeretetükből a következő nemzedékeknek. Például: Platthy Sándorra, a Turóci nemesre, aki II. Rákóczi Ferenc egyik „minisztereként” szolgálta a Fejedelemséget, vagy Platthy Istvánra, aki ifjú jurátusként az 1848-as Szabadságharcban érdemei elismeréseként őrnagyi rangot kapott és Kazinczy Ferenc Natália lányának három gyermekét nevelte fel, vagy Platthy Pál altábornagyra, vezérezredesre, aki Magyarország német megszállásának idején az ellenállási mozgalom egyik vezetője volt, majd az első koalíciós kormány honvédelmi miniszterhelyetteseként szolgálta a hazát.
Természetesen, a nemzet és család történetében még sok példát mutató személyt lehetne említeni, akik az oktatásban, az egészségügyben, a művészetben, a templomok építésében, a népi hagyományok ápolásában, egy-egy település, vármegye és a nemzet bizalmából vállalt közigazgatási feladatok szolgálatában jeleskedtek.
Zsiga bácsi, mint huszár, a lovak szerelmese, egész életével, 87 évvel ezelőtti olimpiai eredményes szereplésével, beírta magát a család példamutató hírességei közé. Az emlékét ma nemcsak a Sárvári Huszármúzeumban és a Budapesti Lovardában, hanem határon belül és határon túl is őrzik. Ha csak pl. a szülőfalujában, Karancskesziben a nevét viselő általános iskolára és díjugrató emlékversenyre, valamint Somoskőújfalun a Szent István napi Platthy József díjugrató versenyre és itt, Táborfalván a Platthy József Bajtársi Egyesületre gondolok. Az külön megtiszteltetés, hogy Táborfalva Nagyközség Képviselő-testülete Platthy Józsefet, Zsiga Bácsit poszthumusz Díszpolgári elismerésben részesítette.
Megkérdezhetnék, hogy én és a családom mikor és hogy ismerkedett meg Zsiga bácsival? Azt hiszem, hogy a Jó Isten akarta volt, hogy találkozzunk ezzel a rendkívüli emberrel. A történet 1962. év szeptemberéhez kötődik. Feleségemmel, volt évfolyamtársammal a pedagógusi diploma átvétele után a pályakezdést, fészekrakást itt, a Táborfalvi Általános Iskolában kezdtük, ő az alsó tagozatban én a felső tagozatban tanítottam. Akkor itt, Örkénytáborban is működött Matyófalvi Ferenc vezetésével egy négy tantermű általános iskola, ahol a község központjában lévő iskolában való tanításom mellett itt is tanítottam a felső tagozatban. Talán egy két nap tanítás után, óra közben kopogtak az osztály ajtaján. Egy középkorú férfi azt kérdezte, hogy hogyan írom a nevemet. Amikor megmondtam, azt felelte, hogy akkor megvár a tanítás után. Urbán Lászlónak hívták és az után érdeklődött, hogy tudom-e, hol van a Zsiga bácsi, mert ő volt a lovásza. Nem tudtam neki válaszolni, mert nem tudtam, akkor még azt sem, hogy hol lakik.
Innen indult Zsiga bácsival való találkozásunk és folytatódott a Budapesti Szentkirályi utcai lakásában és más helyeken. A lakása tele volt a különböző díjugrató versenyeken nyert kupákkal és versenyt ábrázoló képekkel. Sokat mesélt arról, hogy a lovat szívből szeretni kell, mert azt megérti és meghálálja, az ostort nem kell használni. Vékony, zsoké alkatú ember volt, raccsolt és egy balesete után kicsit dadogott. Szeretetre méltó egyéniség volt. A lovaglás mindennapos programja volt. Anna néni, a felesége, mindig óvta és nagyon vigyázott rá. Haláláig lovagolt. A Kerepesi temetőben Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes és Tabody István huszár, tábori lelkész atya búcsúztatta, ahova Zsiga bácsit a lova is elkísérte. Örök nyugalomba a Karancskeszi Családi sírboltba helyezték el huszár kardjával és lovagló sisakjával együtt.
A Platthy család nevében hála és köszönet, hogy Zsiga bácsi emlékét nem felejtették el és sporttörténeti, egyedülálló eredményét jelképező szobor felállítását határozták el és megalkotását elősegítették. Külön köszönet illeti Dr. Kásler Miklós miniszter úr nagylelkű támogatását, a Nagyközségi Önkormányzat, a Platthy József Bajtársi Egyesület, a család és családon kívüli baráti támogatók anyagi hozzájárulását, hogy az olimpiai öt karikát átugró huszár alakjában Zsiga bácsira emlékezhetünk. Abban a reményben, hogy a lovassport itt, Táborfalván a valamikori Lovagló Tanárképző helyén újra életre kel, akár a szülőfalu Karancskeszivel karöltve.
Köszönöm a Zsiga bácsi iránti tisztelet jegyében a szoboravatáson megjelenteknek, hogy ha személyesen nem is, de elmondhattam a Platthy család egyik büszkeségéről, Platthy Józsefről emlékeimet.
Tisztelettel, szeretettel és barátsággal:
Platthy Iván tanár, nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkár
Táborfalva – Örkénytábor, 2023. május 26.
Kapcsolódó tartalom:
– Platthy József ünnepélyes szoboravatója – Nagy Andrásné polgármester ünnepi köszöntője
– Platthy József ünnepélyes szoboravatója – Birinyi András Alpolgármester Úr beszéde
– Az ünnepélyes szoboravatáson készült fényképek
– Sellő, aki megnyerte egyetlen olimpiai érmünket (lovasok.hu)
Tisztelt Hölgyek, Urak!
Tisztelt Platthy József szoboravatására érkezett rokonok, támogatók, vendégek!
A táborfalvi katolikusok ugyanúgy, mint a község, nem tekintenek évszázados múltra vissza, de ez az alig több mint fél évszázad viharos történelmi időben telt el.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvodapedagógus hallgató, nagyon lelkes fiatal tagja az akkori Táborfalvi Napköziotthonos óvodának, aki főiskolai feladatként kapta, hogy felkutassa az óvoda kialakulásának történetét. Volt néhány nagyon hideg, borús novemberi nap, amikor az óvodavezető, Hmiró Ferencné Ágika segítségével felkerestük azokat az embereket, akik erről mesélni tudtak számunkra. Volt egy régi mechanikus írógépem, melyen a hallottakat lepötyögtetve megszületett 1995. novemberében Óvodánk története.
Hidas Jenőné egykori óvodavezető, Kovács Józsefné egykori dadus és Kiss Károlyné Piroska néni, az első óvónő elmondása alapján idéztük fel a régmúltat.
Dédnagyapám, Vogt József (1848-1931) Niederabsdorfból származó osztrák ember volt, aki a Liechtensteini hercegségben dolgozott, az uradalom gazdasági ügyeit irányította, talán intézőnek mondták ezt akkoriban.
Tovább Kecskemétig
A vasútvonal Kecskemétig való meghosszabbítása már a Budapest-Lajosmizse vonal tervezésekor felmerült, sokáig mégsem történt érdemi előrelépés.
Kedves Vendégeink! Kedves Testvérek!
Az Örkényi Református Missziói Egyházközség négy település, Örkény, Hernád, Pusztavacs és Táborfalva református híveit egyesíti, önálló templommal hosszú éveken át Örkény rendelkezett.
Az első évek
Az engedélyek birtokában a Budapest – Lajos-Mizse vasútvonal építése 1888. elején megkezdődött.
A vasút előtt
Magyarország, Duna-Tisza köze, a XVIII. század közepén: Pest lakossága úgy 13 000 fő, Kecskemété (Ketskemét) alig 5 000. Örkényben (Erkény) úgy 150-en élhettek, míg Ócsán (Ótsa) közel 1300-an.
Szeleczki Lászlóné Marika és Szeleczki László hosszú éveken át tanítottak a Szarkási Iskolában, ahová a táborfalviak közül is sokan jártak. Köszönöm a Szeleczki házaspárnak, hogy elfogadták meghívásomat és eljöttek könyvtárunkba. Fogadják szeretettel visszaemlékezésüket!
Borsi Mária
Néptanító a Szobros Iskolában
Gáspár Ödönné Opoczki Ilona (Bp., 1910. december 14. – Táborfalva, 1995. május 10.) a Szobros Iskolában tanított több évtizeden át. Köszönöm menyének, Gáspár Ödön Ervinné Homoki Gizellának, hogy fogadott otthonában és mesélt családjuk életéről, megosztotta velünk emlékeit.
Csoportkép a Szobros Iskola udvarán (1952)
Balról 3. Gáspár Ödön és kisfia, mellettük Gáspár Ödönné, Ilonka