A 2026. évi nőnapi rendezvény alkalmával nyílt meg Barta Csilla fotókiállítása Táborfalván, a Jókai Mór Közösségi Színtér nagytermében „Léleklenyomatok” címmel.
– Milyen szempontok szerint válogattad a kiállításodon bemutatott fotóidat?
– A kiállítás lényege, hogy a nők sokszínűségét szerettem volna megmutatni.
– Mikor készültek ezek a képek?
– Az elmúlt nyolc év legkedvesebb és legsokatmondóbb képeit raktam ki, összesen 30 db képet.
– Mit gondolsz a nőiségről? A női szerepekről?
– Azt szerettem volna megmutatni a képeimmel, hogy mennyire törékeny, sebezhető, de ugyanakkor, milyen erős a női lélek. Ezek portrék. Vannak közöttük személyes kötődésű képek, például a Nagymamámról, barátokról, de vannak pillanatképek, utazások során készített fotók, más kultúrákban élő nőkről.
Könnyek
– Számít a személyes kötődés?
– Ha van személyes kötődés, sokkal intimebbek és mélyebbek lesznek a képek. Egy beszélgetés során, amikor meg tud nyílni a kép alanya, sokkal őszintébb, hitelesebb felvételek születnek.
– Úgy tudom, hogy főállású fotográfusként dolgozol. Milyen jellegű képeket készítesz? Hogy kapcsolódik ez a művészi önkifejezéshez?
– Az én szakmám – a szenvedélyem. Mindennapjaim a fotózásról szólnak, lehet ez családi fotózás, portréfotózás. Rendezvények, esküvők pillanatait örökítem meg. A riportfotózás természetesen nem a művészetről szól, de szakmai felkészültséget igényel. Ezek a portrék, amelyek a falon vannak és a kiállítás részeit képezik, nem dokumentatív képek, hanem minden egyes modellnek és a képeken szereplő hölgyeknek külön történetük van, egy megélt élet, a rájuk jellemző pillanat, akár egy tekintet. A mindennapi munkám során is törekszem arra, hogy ne csupán dokumentumokat készítsek, hanem legyen benne érzés, és egy olyan pillanat, amelyet az ember akár évek múlva, mosolyogva vagy meghatottan lát viszont.
Ébredés
– Ma már mindenki készít fotókat, pillanatok alatt elkészül egy-egy felvétel az egyre jobb mobiltelefonokkal. Mit gondolsz erről? A fotózás jövőjét hogy képzeled?
– Sajnos, a mesterséges intelligencia lassan átveszi az irányítást. Természetessé válik, hogy különösebb munka, energia és szaktudás nélkül is lehet eredményt produkálni. Itt a hangsúly a „mesterséges” jelzőn van, nincs meg a természetesség, a jelenlét, a pillanat, az érzelmek és akár a személyes kötődés. A fotós feladata, hogy biztonságos légkört teremtsen, akár humorral, akár beszélgetéssel, hogy akiről a fotót készíti, ne féljen, merjen önmaga lenni. Mobiltelefonnal is lehet jó képet készíteni, de kell hozzá egy kis érzék. Én ragaszkodom a hagyományos fényképezőgéphez, számomra ez a feltétel a jó minőségű kép készítéséhez. A valódi fotózás többről szól, mint kattintgatásról, a valódi fotózás a személyességről és az egyediségről szól, és a megismételhetetlen pillanatokról. Ez számomra, és remélem, mások számára is többet jelent, mint a mesterséges intelligencia által generált termék.
– Milyen terveid vannak? Fotósként mit szeretnél elérni?
– Úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban. A fotózás életem központi része, készítem a léleklenyomatokat és bízom abban, hogy minél több embert megérint. Ezért is nagy öröm számomra ez a mostani kiállítás, mert ez a válogatás még soha nem szerepelt így együtt. Köszönöm Nagy Andrásné Polgármester Asszonynak a felkérést és a lehetőséget, és az ötletet is a kiállítás megvalósításához.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, sikeres, alkotó éveket kívánok!
Borsi Mária
A kiállításról…
Mélyen megérintett, mert mindig kételkedem abban, hogy egy nő egész élete folyamán megőrizheti a természetes szépségét. A kor előrehaladtával egyre többet küzdünk azért, hogy mindig fiatalabbnak látsszunk, ahelyett, hogy megélnénk az adott kor szépségét, annak az életkornak a szépségét, amelyben vagyunk. Ahogy nézegettem a képeket, rájöttem, hogy mindegy, mit kenünk magunkra, a lényeg belülről sugárzik. A jó fotós meglátja és megmutatja a lényeget. Ezt nyújtotta nekem a kiállítás.
Nagy Andrásné polgármester
Kapcsolódó tartalom:
– Barta Csilla: Léleknyomatok (galéria)
– Léleknyomatok – Barta Csilla fotográfus kiállításmegnyitója (galéria)
– Elmerülni a pillanatban (Kapui Ágota beszélget Barta Csillával, Dabasi Újság, 2000. november)
– Barta Csilla – Léleknyomatok
