December elején találkoztam Tóth Sándorral, hogy festőművész nagynénjéről, a táborfalviaknak különösen fontos Tóth Rozáliáról beszélgessünk. A budapesti közlekedésben nehéz kiszámítani, ki mikorra ér oda egy találkozóra, így maradt némi időm a megbeszélt időpont előtt és betértem egy közeli könyvesboltba. Megláttam egyik kedvenc filozófusom, Ludwig Wittgenstein művét, a Logikai-filozófiai értekezést és gyorsan a kosárba került az egyetlen példány, ami a polcon fellelhető volt. Már a beszélgetés közepén jártunk Tóth Sándorral, amikor elővettem a könyvet és neki ajándékoztam. Miért is? Mert kíváncsi voltam, mit szól egy színész, a testbeszéd és a gesztusok mestere az egyik leghíresebb, legtöbbet idézett Wittgenstein tételhez: „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”. Később, már a Tóth Rozália emlékkiállításon úgy döntöttünk, lesz egy második beszélgetésünk is, amikor ő lesz a középpontban. Arra számítottam, a színház, a színészi lét adja majd a beszélgetés gerincét, ehhez képest minden kérdésnél a filozófiára lyukadtunk ki. (Almási Anikó)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →