December elején találkoztam Tóth Sándorral, hogy festőművész nagynénjéről, a táborfalviaknak különösen fontos Tóth Rozáliáról beszélgessünk. A budapesti közlekedésben nehéz kiszámítani, ki mikorra ér oda egy találkozóra, így maradt némi időm a megbeszélt időpont előtt és betértem egy közeli könyvesboltba. Megláttam egyik kedvenc filozófusom, Ludwig Wittgenstein művét, a Logikai-filozófiai értekezést és gyorsan a kosárba került az egyetlen példány, ami a polcon fellelhető volt. Már a beszélgetés közepén jártunk Tóth Sándorral, amikor elővettem a könyvet és neki ajándékoztam. Miért is? Mert kíváncsi voltam, mit szól egy színész, a testbeszéd és a gesztusok mestere az egyik leghíresebb, legtöbbet idézett Wittgenstein tételhez: „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”. Később, már a Tóth Rozália emlékkiállításon úgy döntöttünk, lesz egy második beszélgetésünk is, amikor ő lesz a középpontban. Arra számítottam, a színház, a színészi lét adja majd a beszélgetés gerincét, ehhez képest minden kérdésnél a filozófiára lyukadtunk ki. (Almási Anikó)
Címke: művészet
Egy nem mindennapi élet mozaikjai
Tóth Rozália már egy éve kezdte el tervezni a kiállítását, a sors azonban úgy hozta, hogy emlékkiállítás lesz Hernádon a Művelődési Házban. A tárlat 2016. január 30-tól három héten át lesz látogatható.
Matyófalvi (Matyó) Gábor
Matyófalvi (Matyó) Gábor édesapja (Matyófalvi Ferenc) tanár, édesanyja (Sövény Ida) tanítónő, felesége [Varga Erzsébet /Tasi/ (1950-2003)] vegyész, gyermekük [Matyófalvi Áron (1980)]. Iskoláit Táborfalván és Budapesten végzi. 1968-ban költözik Szentendrére. Itt készíti első szobrait.
(Forrás: http://matyofalvi-gabor.hommage.hu/?q=hu/eletrajzi-lexikon/palyakep-osszefoglalo )