Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár


Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Online katalógus

Online katalógus

Navigáció

Legújabb cikkek

Nyitva tartás

április 1-jétől október 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat 8.00 - 12.30

november 1-jétől március 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
csütörtök 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat zárva

Elérhetőség

2381 Táborfalva, Iskola u.7.
Tel: 29/382-952
Könyvtáros: Borsi Mária
E-mail: konyvtar@taborfalva.hu

Felhasználók

· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 5
· Legújabb tag: martinekk

MyStat

Könyvtár a Facebook-on


A táborfalvi közoktatás történetéről III.

A Szarkási Iskola

 

Szeleczki Lászlóné Marika és Szeleczki László hosszú éveken át tanítottak a Szarkási Iskolában, ahová a táborfalviak közül is sokan jártak. Köszönöm a Szeleczki házaspárnak, hogy elfogadták meghívásomat és eljöttek könyvtárunkba. Fogadják szeretettel visszaemlékezésüket!

 

Borsi Mária 

 

 

Több mint 50 éve már, hogy Korsós István, akkori lajosmizsei művelődési előadó megmutatta közös éveink első munkahelyét, a Szobros Iskolát. Úttalan utakon, lovas kocsival utaztunk. 1970. augusztusát írtuk. Vertfalú, eléggé kopottas iskola, olajos padlójú tágas tanterem, óriási vaskályhával és hatalmas ablakokkal. Természetesen, még nem volt villany, s a gyűrűs kútban sem volt víz. Az udvar elhanyagolt volt, csak a két gyönyörű, sudár nyárfa koronája tört a magasba. Mellettük állt az iskola első tanítójának, Boromissza Dezsőnek a katonaszobra. Az épület egyik fele tanterem, a másik fele szolgálati lakás: két szoba, konyha, egerek, s elég rossz állapotú padló, petróleumlámpa.

 

 

Szeleczki házaspár László nevű gyermekükkel a Szobros Iskola udvarán (1972)

 

Készülődtünk a tanévre. Abban az időben a tanító fűtötte, takarította a tantermet.             Eljött a szeptember 1-je. Kiderült az ég. Jöttek a gyerekek első osztálytól nyolcadikig. Csillogó szemű, kissé félénk, tiszta tekintetű gyerekek. A kisebbeket édesanyjuk kísérte. Két tanulócsoport volt: 1., 2., 3., 4. osztály délelőtt, 5., 6., 7., 8. osztály délután járt iskolába. Nekem már volt egy és fél éves tanítási gyakorlatom összevont osztályokban, és egy sikeres felvételi vizsgám a Bajai Tanítóképző Főiskolára. A férjem csak 1972-ben kezdett tanítani. Itt született a két fiam, László 1972-ben, Zoltán 1973-ban. Nem volt könnyű az élet, dolgozni, tanulni, s a saját gyermekeket is ellátni. Természetesen, GYES-en sem voltam, a gyermekek ellátásában a férjem és a váltótanítás segített. 

 

1974. őszén, a jobb lakás reményében, a Szarkási Iskolába költöztünk. Itt már volt villany, de a kút szintén el volt iszaposodva. A férjem létrán lement a mélybe, s vödörrel hordta fel az iszapot, mindaddig, amíg nem lett annyi víz, hogy létezzünk. Évekkel később lett fúrott kút különféle összefogással (Lajosmizsei Tanács, budapesti szocialista brigád), épült fürdőszoba fatüzelésű kályhával, a víz is be lett kötve a tanterembe és a lakásba. Mindezek jelentősen megkönnyítették a dolgainkat. 

 

Kezdetben alsó és felső tagozat is működött. Én az alsósokat, férjem a felsősöket tanította. A gyermekek a környező tanyákról jöttek, a legközelebbi is 1 km-ről, de hoztak diákokat 7 km-ről is. Az iskola mellett Srp-ék és a Mészáros B. család lakott. 

 

Sok hiányossággal küzdöttek ezek a gyerekek. Nem jártak óvodába, nem volt gazdag a szókincsük, a szüleik nehéz fizikai munkát végeztek, keveset tudtak segíteni nekik a tanulásban. A legnagyobb kincsük a jóság és a szeretet volt. A legfőbb feladatunk volt, hogy nagyon alaposan elsajátíttassuk velük az alapkészségeket: olvasás, számolás, írás, s a beszéd fejlesztése. Fontos cél volt még az olvasóvá nevelés. Ennek érdekében rengeteg verset tanultunk, sok-sok mesejátékot, színdarabot dolgoztunk fel. Az előadásokra meghívtuk a szülőket. Ha valamiféle közgyűlés vagy egyéb rendezvény volt az iskolában, ott is szerepeltünk. Ezek fejlesztették a gyerekek önbizalmát és beszédkészségét. Azt szerettük volna elérni, hogy a szarkási gyerekeket ne érje kudarc, ha más iskolába kerülnek.

 

 

Szarkási Iskola (1978) Szeleczki Lászlóné magnós oktatást tart

 

Mozgalmas élet volt iskolánkban. A Bács-Kiskun Megyei Továbbképzési Kabinet nagyon jó magnós órákat írt az önálló órák hatékonyabbá tételére. Sőt, kísérleti iskola is voltunk magyarból és környezetismeretből. Voltak bemutató órák: Kecskemét járás iskoláiból jöttek kollégák, gyakori volt a szakfelügyelői látogatás, híres pedagógusok (Faragó László miniszteri tanácsos), újságírók (Pásztor Magdolna a Magyar Rádiótól) is ellátogattak hozzánk. A tanulóink mindig ügyesek voltak, szorgalmasan végezték munkájukat. A tantervi anyagot, a nevelési feladatokat, évre, hónapra, napra tervezve, mindig a MIT? MIÉRT? HOGYAN? kérdéscsoport alapján terveztük. Sokféle módon ellenőriztük magunkat. Például felvettük óráinkat magnóra. Nagyon tanulságos volt. 

 

Jó eredményeket jó szövetségesekkel lehet elérni. Partnereink voltak a gyermekek szülei és a többi szarkási, szobrosi ember, a Külterületi Iskolák Igazgatósága, a Kossuth TSZ, drága Korsós Pista bácsi, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Az oktatás irányítóinak, Torma László, Kemmer Mihály és Sipos Ottó igazgatóknak, Halasi Mihály és Zsiér Sándor igazgatóhelyetteseknek külön szeretnénk megköszönni segítőkészségüket, támogatásukat. Szeretettel emlékezünk Kiss Karcsi bácsira is, a táborfalvi művelődési ház vezetőjére, aki rendszeresen kijárt Szobrosba és Szarkásba, hogy meghívja a gyerekeket a táborfalvi rendezvényekre. És mi utaztunk a különféle bábelőadásokra, zenei és egyéb műsorokra. (A KTSZ biztosította a buszt.) Megismertük a táborfalvi citerazenekart, majd Birinyi József irányításával Hajnal István, Jóri Lajos és Kovács László tanította az érdeklődő gyerekeket citerázni (1979-1986). Néhány citerát Birinyi Bandi bácsi készített. A jó oktatói munka által a gyerekek szép sikereket értek el. Versenyeken vettek részt, zenei táborban voltak a mai Szlovákiában, Pöstyénben. Béres János népzenegyűjtő rádiófelvételt is készített dalcsokraikból. Köszönjük a táborfalvi citerások áldozatos munkáját! 

 

 

Szarkási citeraegyüttes (1980-as évek eleje)


 

Táborfalva csak pár kilométerre volt hozzánk, így amikor megszűnt a felső tagozat, a gyerekek egy része a táborfalvi iskolában folytatta tanulmányait, a többiek a lajosmizsei Diákotthonban. 

 

A tanyasi iskola az oktatás-nevelés fő színhelye volt. Ezen kívül sok más funkciót töltött be. A lajosmizsei könyvtár kihelyezett állományát kölcsönözhették ki a gyerekek és a lakosok. A kezdetekben elvittük a tanyákra a könyveket. 

 

A tanteremben rendezvények is voltak. ÁFÉSZ közgyűlések meghívott előadókkal, TIT előadások (Mozsár András kultúrház igazgató, Dr. Kisjuhász Zoltán állatorvos, stb.), szentmisék, hitoktatás, választások, növény- és állattartási előadások. Rendszeres filmvetítés volt (a Kossuth TSZ fizette). Az adott filmet péntekenként kihozta a férjem Lajosmizséről, levetítette, majd hétfőn visszaszállította. 

 

Ahhoz, hogy jó életteret biztosítsunk a gyermekeknek és mindannyiunknak, bekerítettük az iskolát, fákat, bokrokat, virágokat ültettünk, játszóteret építettünk, lefestettük az iskolapadokat, természetesen, az anyukák, apukák segítségével. 

 

Volt papír- és vasgyűjtés, emlékszem, egyszer öt teherautónyi vas gyűlt össze a felnőttek aktív támogatásával, melyhez a táborfalvi lakosok is hozzájárultak. 

 

Minden évben kirándultunk, megnéztük hazánk szép tájait, szülők, gyerekek együtt. 

 

 

Szarkási Iskola; kirándulás, Szépművészeti Múzeum, Budapest (1970-es évek vége)


 

Egyéb találkozási pontok is voltak a lakossággal: népszámlálás, mezőgazdasági összeírás, családlátogatás. 

 

Mindvégig nem volt telefon. Ha valaki megbetegedett, nem tudott kimenni az 5 km-re levő buszmegállóhoz, vagy ha az állatokkal történt valami baj, még éjszaka is bekopogtak, hogy segítsünk orvost hívni. Hozzánk jöttek, ha hivatalos iratot kellett értelmezni, kitölteni, vagy levelet írni. Mindig szívesen segítettünk. Ők ugyanígy viszonyultak hozzánk, soha nem mondtak nemet, ha szükségünk volt valamire. 

 

A sok munka, az együtt töltött idő, egymásra utaltság, de főképp a bizalom, hogy ránk bízták legféltettebb kincseiket, a gyermekeiket, összekovácsolta a tanyavilág lakóit és bennünket. Mindig összeszorul a szívünk, ha hallunk volt tanítványainkról. A legtöbbjükről tudjuk, hogyan él, mire vitte. Becsületes, szorgalmas, jó emberek lettek.

 

1986-ban született Ágnes nevű lányunk. Beköltöztünk Lajosmizsére. 

 

 

A Szarkási Iskola utolsó tanulócsoportja (1986)


 

A tanyavilág folyamatosan elnéptelenedett. Az oka részben a Diákotthon megépülése, a fiatalok nem a szülők munkáját végezték, hanem főleg a közeli falvakba, például Táborfalvára költöztek. Az iskola tanulóinak létszáma lecsökkent. Pedagógus sem jelentkezett a meghirdetett állásra. 1986 őszén nem kezdődött új tanév. 

 

Az életünk legszebb szakaszát töltöttük a lajosmizsei Szobros és Szarkási Iskolában. Örülünk, hogy ott tölthettünk 16 évet. Mindig hálás szívvel gondolunk kedves tanítványainkra, szüleikre, szomszédainkra.  

 

(2022)

 

Kapcsolódó írások, képek:


A táborfalvi közoktatás történetéről I.

A táborfalvi közoktatás történetéről II.

Az íráshoz kapcsolódó képek a galériában láthatók

A tanyai tanítóskodás emlékezete Lajosmizsén - Interjú a Szeleczki tanító-házaspárral (2007)