Először a magyar kultúra napján, majd a magyar költészet napján találkozhattunk Miskolci Istvánnal, Nagy Károllyal és Sárosi Attilával Táborfalván, akik mindkét alkalommal színvonalas, igényesen összeállított és kiválóan előadott irodalmi esttel ajándékoztak meg bennünket.

Első alkalommal Kálnoky László, majd Pilinszky János alkotásaiból válogattak, bemutatva költészetüket, életfilozófiájukat, életútjukat. A befogadó közönség részéről koncentrációt, figyelmet, teljes odaadást igénylő előadások voltak ezek.

Köszönöm az előadóknak, hogy elfogadták felkérésünket és közelebbről megismerhetjük őket!

Úgy tudom, Budapesten élnek és alkalmanként vállalnak irodalmi előadásokat, térítésmentesen.  Hogy született meg az elhatározás, hogy erre az útra lépjenek? Mi motiválta a döntésüket? Nekem az első gondolatom az volt, hogy egyfajta missziót teljesítenek… Ma, amikor kevesen olvasnak verseket, ma, amikor jellemzően nincs időnk megpihenni, visszavonulni, elmélyedni, vagy ha időnk volna, nincs igényünk rá – nem kudarcra ítélt vállalkozás ez?

Attila: Mindenkinek arra van ideje, amire igénye van. Nekem erre van időm. És a barátaimnak is. Világéletemben érdekelt a vers, a színház és hasonló dolgok. A két „tettestársam”-at szintén.

Károly: Barátok vagyunk, miért ne csinálnánk ilyesmit? Kudarcra ítéltnek nem mondanám a vállalkozást, mert mindig van néhány ember, akinek szintén van ideje arra, hogy megnézze az előadásainkat

Pilinszky-est a táborfalvi könyvtárban, Nagy Károly, Sárosi Attila, Miskolci István
(Fotó: Borsi Mária)

Misu: Évek óta időről időre létrehozunk ilyen műsorokat olyan szerzőktől, akik megérintettek minket. Volt például Berda József-, valamint Baka István-estünk, létrehoztunk különböző költőktől szerelmes vers összeállítást, illetve a legutóbbi műsorunkban más és más alkotóktól humoros szövegekből állítottunk össze egy estet.

Kérem, hogy mutatkozzanak be Olvasóinknak!

Nagy Károly vagyok. Halálomig. Nyugdíjba vonulásomig magyar - és drámaszakos tanár voltam.

Sárosi Attila vagyok. Ahogy mondani szokták, csak akasztott ember nem voltam még. Ifjan színész akartam lenni, majd könyvtáros lettem, és az evolúció szabályai szerint utána voltam munkanélküli és önkormányzati fűkaszáló is. Jelenleg nyugdíjas.

Miskolci István vagyok, de leginkább Misu. Jelenleg informatikus, korábban évekig matematika-fizika tanár voltam. A dinoszauruszok kihalása óta gitározom, klasszikus zenét játszom és verseket zenésítek meg.

Hogy választanak szerzőt? Hogy születnek meg az előadások?

Misu: Rendszerint Károly hozza az ötletet, és még nem volt rá példa, hogy ne értettünk volna egyet a választásával. Mi rábólintunk, mert nem tud több évtizedes barátság után olyat mondani nekünk – nem is akar –, amivel ne értenénk egyet.

Attila: A próbák olvasópróbái szintén egy kellemes pesti kávézó kerthelyiségében folynak, mert én nagyon szeretem a sört, a többiek meg dohányoznak. Egy bizonyos szint elérése után lakáson folynak a próbák.

Hol szoktak fellépni? Milyen tapasztalataik vannak a közönségről?

Károly: Ez alapvetően egy lakásszínház, és ahogy a Micimackóban írva vagyon: Nyuszi üzletfelei és barátai a legfőbb nézőközönségünk. De esetenként – ha hírünk eljut hozzájuk -, kapunk meghívást szervezetektől, ahová örömmel elmegyünk. Így jutottunk el pl. Önökhöz Táborfalvára, az Önök kultúrmissziósa, Nagy Bence invitálására, akinek a meghívást ezúton is köszönjük.

Humoros est, Nagy Károly, Sárosi Attila, Miskolci István
(Fotó: Wallner József)

Misu: Valljuk be, ez egy rétegműsor, amit mi csinálunk, nem vonz annyi nézőt, mint egy popzenekar. De időnként hallunk a nézőink részéről építő kritikát, amit meg is fontolunk.

Mit gondolnak mai világunkról? A művészet szerepéről? A jövőről?

Misu: A világ szép, ÉLNI JÓ és arra kell törekedni, hogy mások is jól érezzék benne magukat. Hogy ezt néhányan akadályozzák? Háborúk? Gazdasági válság? Stb.? Igen. Ezek rányomják bélyegüket életünkre.

Károly: A művészet tükör. (Nem én mondtam, Shakespeare.) Ha valaki belenéz és megijed a látványtól, akkor van remény. A jövő?

Attila: Jaj, erre hadd mondjak én valamit!

Károly: Jó.

Attila: Egy Sándor György idézet jut az eszembe: „Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz!”

Milyen terveik vannak?

Károly: Amíg van bennünk erő, ezt ebben a szellemben folytatni. Most egy Kormos István-est izgat minket, nemsokára talán már el is tudjuk kezdeni a próbákat.

További szép, alkotó éveket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést!

Borsi Mária