Március végén nyílt meg és egy hónapon át volt megtekinthető Szücs Gábor önálló kiállítása a táborfalvi Jókai Mór Közösségi Színtér nagytermében.

- Nagy szeretettel fogadtak a kiállításmegnyitó résztvevői és ugyanez a szeretet sugárzott belőled és barátaid, Kiss Viktória, Nagy Róbert és Szász Borisz, a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásából, akik egy operett műsort ajándékoztak a táborfalvi közönségnek, amit ezúton is szeretnék megköszönni!
Mit jelent számodra, hogy Táborfalván önálló kiállítással mutatkoztál be?

- Bár ez volt a harmadik önálló kiállításom, mégis, amikor megtudtam, hogy megvalósítható lesz Táborfalván (hála Lőrinczi Gabriellának, akinek ezúton is köszönöm, hogy mozgásba lendítette a folyamatot), a szokásosnál is jobban izgulni kezdtem. Minden alkalom fontos, és sokat jelent számomra, de most mégis az otthonomról volt szó. Itt a résztvevők nem érdeklődő ismeretlenek voltak, hanem a család, barátok, régi ismerősök, tanárok, osztálytársak és munkatársak, akiknek a részvétele sokat jelentett. Örültem a lehetőségnek, hogy itthon is megmutathattam a képeimet, és hogy ilyen sokan emlékeztek rám és kíváncsiak voltak arra, hogy miket alkotok. Izgultam, hogy a vendégeknek egy kellemes hangulatú programmal készüljek, de hála kedves barátaimnak, szerintem, ez sikerült. Nagyon hálás vagyok nekik a támogatásért, és remélem, hogy mindenki élvezte a műsort és megkedvelte a művészeket! :-)

- Mikor kezdtél festészettel foglalkozni? Mit szeretnél közölni képeiddel?

- 2019-ben, egy barátom hatására festettem először vászonra. Bár akkor a végeredmény nem volt valami szép, valahogy mégis hatással volt rám és próbáltam újra és újra alkotni valamit. Ennek már öt éve és azóta autodidakta módon fejlesztem magam. Bár az élet néha úgy hozta, hogy hónapokon vagy akár egy éven keresztül nem festettem semmit, manapság, ha van egy kis szabadidőm és ihletem, akkor igyekszem produktívan tölteni, gyakorolni és tovább fejleszteni magam, mert még van hova! :-)
Leginkább tájképeket festek a saját fantáziámból. A színhasználatom miatt kicsit mesésebbek, mint kellene… :-) Ez néha még zavar, de kezdem megérteni, hogy ez az én stílusom. A képeim talán így még különlegesebbé válnak. Nem tudnám konkrétan megmondani, hogy miért pont tájakat, és miért ilyen színekben, de ezek szerint, ez rejlik bennem. A művészet amúgy is szubjektív... mindegy, hogy mit mutatnék vagy közvetítenék a festményekkel, hisz minden emberből más és más érzéseket válthatnak ki. A lényeg, hogy ha ez megtörténik, akkor már megérte megfesteni.

Piros esernyő (2022., vászon, akril)

- Táborfalván nőttél fel, itt jártál általános iskolába. Hogy alakult az életed ezt követően?

- Örkényre jártam középiskolába, ahol leérettségiztem, majd szereztem egy szakmát. Ezután néhány évig még Táborfalván dolgoztam, de 2014-ben néhány barátommal felköltöztünk Budapestre, hogy kicsit kinyíljon számunkra a világ. Imádtam ezeket az éveket, de ahogy ez lenni szokott, mindenki rátalált a saját útjára és önállóan haladtunk tovább az életben.
Budapest után külföldre költöztem és három évig Skóciában éltem és dolgoztam. Sok embert megismertem és rengeteg tapasztalatot szereztem, de a szívem visszahúzott, így 2022-ben visszaköltöztem Pestre és azóta ott élek és dolgozom. Van egy szuper munkahelyem, ahol nagyon klassz emberekkel dolgozom együtt, illetve a színész barátaim csapatában is segédkezem néhány kreatív feladatban, fotókat, videókat és plakátokat készítek nekik. Ezek mellett, ha marad egy kis időm, akkor az csakis a festésé. :-)

Zöld rengeteg (2021., vászon, akril)

- Milyen terveid, céljaid vannak?

- Nem szoktam nagy távlatokban tervezni. Megtanultam, hogy ha nagy terveket állítunk fel, akkor csak kergetjük őket, miközben az élet elfut mellettünk.
Az utóbbi években próbálok közeli célokra koncentrálni és lépésről lépésre haladni. Visszatekintve pedig örömmel tölt el, hogy ott tartok, ahol korábban el sem tudtam képzelni magam.
Az egyik ilyen közeli célom egy galéria nyitása autodidakta művészek számára, ahol a hozzám hasonló, még ismeretlen festők is lehetőséget kaphatnak, hogy kiállítsák a műveiket és bemutatkozhassanak szélesebb körökben. Örülnék, ha segíthetnék abban, hogy ismertebbé tudjanak válni és így az alkotásaik több emberhez eljuthassanak.

Csend (2022., vászon, akril)

- Milyennek látod Táborfalvát?

- Szeretem Táborfalvát. Nekem mindig ez lesz az otthon. Itt él a családom és a barátaim, akiket nagyon szeretek, így mindig szívesen térek haza.
Sokszor, ha a város túl "zajossá" válik, akkor is ide jövök és találkozom a barátaimmal, hogy feltöltődjek egy nosztalgikus estén. :-)
Minden alkalommal, amikor hazajövök, örömmel látom, hogy fejlődünk és haladunk előre. Amikor megkérdezik honnan jöttem, büszkén mutatom be Táborfalvát.

- Sikeres alkotó éveket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést!

- Én is köszönöm, és a megtiszteltetést is, hogy érdemesnek találtak az interjúra. Hálás vagyok érte, és a kiállításon kapott pozitív visszajelzésekért, tanácsokért és szeretetért is. Köszönöm szépen Táborfalva! :)

Borsi Mária

Szűcs Gábor további képei a galériában láthatók >>
Köszönjük Szücs Gábornak, hogy a fotókat rendelkezésünkre bocsátotta!