A Táborfalvi Mozaik című közéleti lap felelős szerkesztői feladatait Fekete Gyula látta el 2016. júniusától kezdődően a 2024. június havi lapszámig. Nem kis idő ez egy újság történetében.

- Mi vezetett ehhez a döntésedhez, hogy befejezed a felelős szerkesztői munkádat? 

- 8 év hosszú idő. Annyi minden történt ezalatt az idő alatt, hogy felsorolni is nehéz lenne. A végső döntést egy új munkahely miatt hoztam meg, ami egész embert kíván, így nehezen tudom már összeegyeztetni a Mozaik szerkesztésével.

- 2016-ban milyen tervekkel, elképzelésekkel indultál a lapszerkesztésnek, mit tudtál megvalósítani? Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt nyolc év során a Mozaik újság szerkesztésekor? 

- Őszintén megvallva, nem voltak konkrét terveim. Előző évben jelent meg a könyvünk Örkénytáborról és ennek kapcsán beszélgetve Tóth Bertalannal, az akkori polgármesterrel, jött a felkérés, hogy vegyem át az újságot az éppen leköszönő akkori szerkesztőtől, Almási Anikótól. Az újság mostani szerkezete folyamatosan alakult ki, a mostani tematika a szerkesztőség felállásával alapozódott meg, amihez nagyban hozzájárult a te személyiséged, műveltséged, alaposságod, Kati (Nagy Andrásné) lendülete, frissessége és feltétel nélküli támogatása, hogy fejlődhessen a lap, valamint Sevecsek Peti odafigyelése és mindhármunk földöntartása, ha már túlságosan elragadtattuk magunkat. Számomra a legnagyobb tapasztalat ebből a 8 éves munkából az, hogy ha a cél közös, akkor teljesen különböző emberek is pillanatok alatt tudnak együtt dolgozni, pártállástól, mindenféle ideológiai különbségektől függetlenül. 

- Egy újság tartalmában, szemléletében, külső megjelenésében meghatározó a felelős szerkesztő személye. Mi az, amit szerinted tovább kellene vinni a Táborfalvi Mozaiknak, mi az, amiben változásra lenne szükség? 

- Hogy mit kellene tovább vinni, azt majd döntse el az új szerkesztő, egy ilyen váltásnak szerintem pont az lenne a lényege, hogy egy új szemlélet jöjjön. De kérdésedre válaszolva, fontosnak tartanám, hogy megmaradjanak azok az interjúk, amelyekben az olvasók megismerhetik a környezetükben élő érdekes embereket, illetve az önkormányzati tájékoztatást kellene erősíteni, muszáj az embereket szembesíteni azzal, hogy a községházán nap mint nap komoly munka folyik az ő érdekükben. Jó lenne egy olyan rovat, amit az olvasók írnak. Tudom, hogy ott a Facebook és a többi platform a telefonjukon, de annak közel sincs olyan súlya, mint a nyomtatásban megjelent szavaknak. 

- Kiváló nyomdaipari szaktudással és a kivitelezési megoldásokat illetően nagy tapasztalattal rendelkezel. Úgy tudom, hogy sok helyi lap tördelésében, előállításában részt vettél, így van rálátásod erre a területre. Milyen jövő vár az önkormányzati lapokra? Hallottam papírhiányról, az energiaárak, az előállítási költségek jelentős emelkedéséről és tapasztaljuk az olvasói szokások megváltozását is, ma már sokan képernyőről olvassák a híreket, nem papíralapú újságokból. 

- 38 éve tolom a nyomdaipar szekerét, persze volt benne egy-két kanyar, de a vége mindig az volt, hogy egy újabb nyomdában találtam magam. Ha jobban belegondolok, talán nincs is olyan területe a nyomdászatnak, amiben nem dolgoztam.
Véleményem szerint továbbra is van létjogosultságuk az önkormányzati lapoknak, csak csinálni kell tisztességgel, odaadással. Persze, látom én is ezt az iszonyatos technológiai dübörgést, de látom azt is, hogy a nyomtatott sajtó ilyen látványos visszaesése nem a messenger és társainak a megjelenése miatt következett be csak és kizárólag, hanem azért, mert a hazai szakma feltette a kezét és nem volt rá válasza. Mondok egy példát: pár évvel ezelőtt volt szerencsém csinálni egy nyugat-európai kiadó építészeti trendekkel kapcsolatos könyvét, itt készült Magyarországon, ha jól emlékszem, 6000 példány volt az első megrendelés (később kétszer lett utánnyomva). A kiadó egy merész húzással, QR- kódokkal és egyéb internetes elérhetőségekkel olyan tartalmakat tett hozzá, hogy a könyv igazából úgy tudott jól működni, hogy olvasni is kellett fizikálisan a kiadványt és az interneten is foglalkozni kellett vele. Szóval, ez szerintem működhetne nálunk is. Emlékezz vissza, hogy mi is próbálkoztunk vele a Mozaikban. Szerintem jobban rá kellett volna feküdnünk erre a vonalra. Ez is lehetne egy olyan dolog, amit javasolnék az új szerkesztőnek.
Az én meglátásom szerint a papírhiány és energiaárak növekedése, ami az elmúlt években előállt, egy pillanatnyi tanácstalanság után, ami a szakmában felütötte a fejét, elég jól lett kezelve, hála a jól felkészült szakembereknek, akik döntéshozói szerepben vannak a vezető cégeknél. De hát erről talán inkább olyan kiváló szakemberekkel kellene beszélgetni, mint a szintén táborfalvi Balizs Attila, aki hazánk egyik vezető könyvnyomdájának a vezérigazgatója. 

- Táborfalván nőttél fel, emlékszem, hogy könyvtárosként is dolgoztál a művelődési házban, sok élmény, emlék köt településünkhöz. A Mozaikok Örkénytábor történetéből című könyvet Dr. Szabó József János hadtörténésszel ketten készítettétek. Lesz-e folytatása? Sok helytörténeti anyaggal, ismerettel rendelkezel, vannak-e terveid ezzel kapcsolatban? 

- Kamaszkoromat valóban itt töltöttem, a tábori életünk nagyon meghatározó volt számomra, nagyon sok szép emlék köt a településhez. Édesapám itt volt parancsnok, édesanyám pedig pénzügyi vezető a Petőfi laktanyában. A rendszerváltáskor pedig a művelődési házban is megfordultam. Máig emlékszem arra a pezsgésre, ami akkor volt. Nem volt pénz gyakorlatilag semmire, de a lelkesedés vitt minket előre. 90-ben még önkormányzati képviselőnek is indultam 22 évesen.
A könyvünk Jóskával egy nagyon jó kis közös munka volt. Nem sok embernek adatik meg, hogy együtt dolgozzon egykori tanárával. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Akkoriban nem volt annyi információ a település múltjával kapcsolatban, mint manapság, ezért is deklaráltuk, hogy ezek csak mozaikok.
Szeretném, ha lenne a könyvnek folytatása, mert azóta rengeteg új ismerettel rendelkezünk és nagyon sok dolgot kellene pontosítani. Sok olyan új információnk van, ami ezt igényelné. Hogy mikor kerül erre sor, azt még nem tudom.
Remélem, a helytörténeti anyagok is egyszer csak rendeződni fognak, ha lesz rá igény, rajtam nem múlik. Egyébként is ott van még az örkénytábori emlékszoba félbemaradt kialakítása a Tiszti Klubban. 

- A Táborfalvi Mozaik újság szerkesztőségi tagjaként szeretném megköszönni sokéves munkádat, kívánom, hogy terveid sikeresen megvalósuljanak! Köszönöm szépen a beszélgetést! 

- Nagyon szívesen tettem, szívemben egy kicsit mindig táborfalvi maradok, ez nem vitás. Szeretnék én is köszönetet mondani mindenkinek, aki az évek során részt vett az újság készítésében. Nagy Andrásnénak és Tóth Bertalannak, a jelenlegi és az egykori és polgármesternek, valamint Kundra Erikának, a nemrég nyugdíjba vonult jegyző asszonynak legfőképp, hogy bíztak bennem és soha semmiben nem akadályozták a munkámat, a Képviselő-testületnek is, akik minden éves meghallgatásomon egyhangúlag fogadták el a beszámolómat. Neked is kedves Marika, köszönöm a sok segítséget, amit kaptam tőled! Külön szeretnék köszönetet mondani a családomnak, akik türelemmel viselték a sok hétvégi munkát kirándulás és otthoni munka helyett és a legfőbb támaszom voltak ez idő alatt!
Sok sikert kívánok a Mozaiknak a folytatáshoz! 

- Köszönöm szépen én is a beszélgetést!

Borsi Mária