Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen…

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata… Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies…legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

Márai Sándor: Füves könyv

 

Az olvasás közösséget teremt

Gondolatok a Borsi Mária olvasóversenyről

Az olvasás csendes tevékenység, mégis közösséget teremt. A Borsi Mária olvasóverseny számomra pontosan ezt jelenti.

Intézményvezetőként különösen fontos számomra, hogy ez a rendezvény nem csupán egy verseny, hanem emlékezés is. Borsi Mária, a település egykori könyvtárosa sokak számára tette elérhetővé a könyvek világát. Sokan neki köszönhetik, hogy megszerették az olvasást. Az ő örökségét visszük tovább minden alkalommal, amikor ezt a versenyt megrendezzük.
Az idei alkalom ismét megerősített abban, hogy van értelme annak a munkának, amit végzünk. A gyerekek felkészülten, lelkesedéssel érkeztek, és nemcsak tudásukat mutatták meg, hanem azt is, hogy az olvasás valódi élményt jelent számukra.

Külön öröm számomra, hogy Balizs Attila, iskolánk egykori diákja a kezdetektől támogatja ezt a kezdeményezést. Számomra ez azt jelzi, hogy az itt kapott értékek valóban tovább élnek.

A rendezvény megvalósulásához nélkülözhetetlen volt támogatóink segítsége is. Köszönettel tartozom az Alföldi Nyomda Zrt.-nek, a Generál Nyomda Kft.-nek, a Szekszárdi Nyomda Kft.-nek és a Kapitális Nyomda Kft.-nek. Az ő munkájuk teszi lehetővé, hogy a könyvek valóban eljussanak az olvasókhoz.
Hálás vagyok a Monori Tankerületi Központnak és Táborfalva Nagyközség Önkormányzatának a folyamatos támogatásért. Ugyanakkor külön köszönettel tartozom kollégáimnak is, akik elkötelezetten dolgoznak azon, hogy ez a rendezvény évről évre megvalósulhasson.
Számomra ez a nap ismét azt bizonyította: az olvasás nemcsak tudást ad, hanem közösséget is épít. Talán ez a legnagyobb értéke.

Amíg látom a gyerekek kezében a könyvet, addig tudom, hogy jó úton járunk.

Tisztelettel! Hermán Attila

 

Kapcsolódó tartalom:
 Veszelovszkiné Dr. Csóka Gabriella (Monori Tankerületi Központ) megnyitó beszéde
Fotógaléria (Barta Csilla fotói)
Borsi Mária gondolatai az olvasóversenyen (videó)
– III. Borsi Mária Olvasóverseny – Táborfalva, 2026.03.26. (videó, DabasTV)

Platthy ’90 – 1936. március 15. A berlini olimpiai keret fogadalomtétele

1936. március 15-én az örkénytábori Tiszti Kaszinó dísztermében ünnepélyes keretek között tették le az olimpiai fogadalmat a berlini lovaskeret tagjai, köztük Platthy József, aki 90 évvel ezelőtt vadászugratásban bronzérmet szerzett a berlini olimpián.

A fogadalomtételre emlékezve Nagy Andrásné, Táborfalva Nagyközség Polgármestere, Szalay Vilmos, az örkénytábori lovastanárképző történetének gondozója, kutatója és Borsi Mária, a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottság elnöke koszorút helyezett el Platthy József lovasszobránál, Tóth Dávid szobrászművész alkotásánál, amely a fogadalomtétel színhelye, az egykori Tiszti Kaszinó előtt áll.

 

A teljes írás a Táborfalvi Települési Értéktár oldalán olvasható

Nemzetőr-dal

Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom…
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt
engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.

Arany János (1848)

 

 

„Kedvenc svéd gyermekversem” – tankerületi rajzverseny

2026. március 2-án ünnepélyes keretek között került sor a Hernádi Általános Iskolában a „Kedvenc svéd gyermekversem” címmel meghirdetett tankerületi rajzverseny eredményhirdetésére, ahol a táborfalvi Csurgay Franciska Általános Iskola tanulói is szépen szerepeltek.

Strubl Kira, Sponga Vitéz, Papp Dominik

A különleges témaválasztás a svéd gyermekirodalom világába hívta a diákokat: a pályázók ismert és kevésbé ismert svéd gyermekversek hangulatát, szereplőit és üzenetét álmodták papírra. A rajzok között megjelentek játékos, vidám jelenetek, természetközeli képek, valamint megható, elgondolkodtató alkotások is. A verseny célja az volt, hogy a tanulók kreativitásukon keresztül ismerkedjenek meg egy másik ország kultúrájával, és képi formában fejezzék ki versélményeiket.

Füzesy-Paál Adrienne írása a rajzversenyről >>

Hager Ritta 95

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük Hager Ritta Kossuth-díjas és Prima Primissima-díjas iparművészt, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett gobelinművészt, a magyar textilművészet kiemelkedő egyéniségét 95. születésnapja alkalmából!

Hager Ritta életútja kapcsolódik az egykori Örkénytáborhoz, amely ma településünk, Táborfalva része, hiszen Sashalomi Hager Ottó vezérőrnagy, a művésznő édesapja 1938 és 1941 között Örkénytábor parancsnoka volt. Hager Ritta iparművésszel személyesen is találkozhattunk, hallhattuk visszaemlékezését 2015-ben az örkénytábori Magyar Királyi Honvéd Lovagló és Hajtótanárképző Intézet alapításának 85. évfordulója alkalmából Táborfalván megtartott rendezvényen, majd 2025-ben a 95. évforduló alkalmából megtartott könyvbemutatón.

Dr. Szabó József János hadtörténész és Fekete Gyula, az Örkénytáborról szóló, immár második, bővített kiadásban is megjelent könyv készítése során több alkalommal találkozott Hager Rittával, aki megosztotta gyermekkori emlékeit Örkénytáborról és egykori fotókat is átadott a készülő könyvekhez.

Hager Ritta (Budapest, 1931. február 20. –) életműve a kezdetektől a szakralitás, a keresztény szellemiség jegyében épül. Köztéri művei közül szeretném kiemelni a berlini Brandenburgi kapu bal szárnyában felavatott Csend Termében elhelyezett „Sugárzó csend” (Raum der Stille, 1994) című falikárpitját. A Brandenburgi kapu 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett. Hager Ritta alkotása a fényt helyezi középpontba, az összetartozást hirdeti – felekezettől, vallástól függetlenül.

Tisztelettel köszöntjük Hager Ritta textilművészt, a Nemzet Művészét!

                              Borsi Mária

Kapcsolódó tartalom:
A Csend felé – Hager Ritta textilművész portréja
Belső csend – Hager Ritta textilművészeti kiállítása (riport)
Mint Földön a csillag: Hager Ritta, aki megszövi a csodát
Hager Ritta műveit gyakran ihleti a keresztény misztika, és a faliszőnyeg fogalmát is újraértelmezte

Platthy József díjugrató olimpikon emlékére

90 évvel ezelőtt, 1936. augusztus 1-je és 16-a között rendezték meg a nyári berlini olimpiai játékokat, ahol Platthy József, lovas körökben használatos becenevén Zsiga bácsi vadászugratásban lett egyéni harmadik.

Az évfordulóról Táborfalva Nagyközség Önkormányzata és a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottság emlékünnepséggel és kiállítással emlékezik meg.

Tovább a Települési Értéktár oldalra >>

Változás a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottságban

Örömmel adunk hírt az érdeklődőknek arról, hogy a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottságban üdvözölhetjük Fekete Gyulát, az Örkénytáborról szóló könyvek társszerzőjét, aki több éven át a Táborfalvi Mozaik című helyi közélet lap felelős szerkesztője volt (2016. június – 2024. június). A Bizottság 1/2026 (II.11.) számú határozatával elfogadta Fekete Gyula tagságát.

Táborfalvi Települési Értéktár

Táborfalvi MOZAIK 2026. január

Megjelent Táborfalva Nagyközség Önkormányzata által kiadott lap 2026. januári száma.

Az újság megtekinthetõ és letölthető – ez eddig megjelent többi számmal együtt – a következő oldalakon:
Táborfalvi MOZAIK 2026. január (pdf)
Az újság mellékleteként jelent meg a 2026-os évre szóló naptár, amiben láthatók a hulladékszállítási napok (vegyes, szelektív), a hétvégére eső munkanapok, a pihenőnapok és a munkaszüneti napok. A 2026-os naptár letölthető itt.

A korábbi lapszámok elérhetők a felső és a jobb oldali menüből.

Kapcsolódó tartalom:
MOZAIK ma
Táborfalvi MOZAIK 1993. február – 2023. október, kereshetõ tartalommal

A magyar kultúra napja Táborfalván

2026. január 22-én a táborfalvi Jókai Mór Közösségi Színtér nagytermében irodalmi műsorral köszöntöttük ezt a jeles napot, a Himnusz születésnapját.

Szép és méltóságteljes tiszteletadás volt ez a magyar kultúra napján, melyet a fellépő művészeknek és a rendezvényt létrehozó valamennyi résztvevőnek köszönhetünk. Tóth Sándor színművész, Stefanic Ferenc Alexander író-költő, Duhajné Batuska Ilona óvodapedagógus, Láncos Attila nyolcadik osztályos tanuló, Soós-Győrffy Csaba és a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagjainak közreműködésével színvonalas, felemelő műsort láthattunk.

A program felkeltette a Nemzeti Művelődési Intézet érdeklődését, a rendezvényen megjelent munkatársával Gazdik István, a Nemzeti Művelődési Intézet Pest Vármegyei Igazgatója, aki köszöntötte a résztvevőket és elismerését fejezte ki azért a közművelődésért végzett munkáért, amely Táborfalván zajlik.

A rendezvény zárásaként Nagy Andrásné polgármester asszony pezsgős koccintásra invitálta a jelenlévőket. Törley Talisman pezsgővel, hungaricummal köszöntöttük egymást és kívántunk szép új esztendőt Táborfalva első 2026. évi rendezvényén.

Borsi Mária

Kapcsolódó tartalom:
A magyar kultúra napja Táborfalván – fotógaléria
Január 22-e – A magyar kultúra napja

Január 22-e – A magyar kultúra napja

1989 óta ünnepeljük január 22-én A magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le egy kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát, amely később Magyarország nemzeti himnuszaként vált ismertté. A vers eredeti címe: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiből, melyet, 1822. év végén kezdett írni.

A Himnusz születésének megünneplése már az 1980-as évek közepén felvetődött, de végül az első évfordulós rendezvényekre 1989-ben került sor. A cél azóta is változatlan, emlékeztetni a magyarságot kultúránk gyökereire, a benne lévő értékekre, a közös örökségre.

A teljes írás itt olvasható >>

Társasjáték Klub

Örömmel jelentjük, hogy a Nagyközségi és Iskolai Könyvtár a Jókai Mór Közösségi Színtér Táborfalva együttműködésével társasjátékklubot indít.

2026. január 28. (szerda), 16:00 és 18:00 óra között, a gyerekeket a könyvtárban, a felnőtteket pedig a művelődési házban várjuk egy kis játékra és kikapcsolódásra.

Mivel a helyek száma korlátozott, a részvétel regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni lehet:
– a könyvtár és a művelődési ház e-mail-címén:
[email protected]
[email protected],
illetve személyesen bármelyik helyszínen.

Kapcsold ki a telefont, dobd a kockát, és tölts velünk egy játékos péntek délutánt!

Isten adjon minden jót!

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,

Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!

Székely újévi köszöntő

Adjon Isten jó napot!

Hogy köszöntek régen?

A magyar nyelvnek van egy különleges rétege, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: a régi magyar megszólítások és köszönések világa.
Régen a köszönés nemcsak egy odavetett szó volt, hanem a tisztelet, a társadalmi rang és a vallásosság kifejezése.

Ezek a kifejezések nemcsak udvariassági formulák voltak, hanem apró nyelvi kézfogások, amelyek pontosan jelezték, ki kicsoda, és hogyan illik hozzá szólni. A szó, ami meghajolt és máig használjuk: alásszolgája, szolgálatára, szervusz A régi magyar köszönések között külön részt alkottak azok a szófordulatok, amelyek valamilyen módon tiszteletteljes alávetettséget fejeztek ki.

Ilyen volt az „alásszolgája”, a „szolgálatára”, vagy épp a vendéglősök által preferált, amely ma is még jelen van a beszédünkben: a „parancsoljon”.
Inasok, kereskedők, pincérek, sőt néha egyszerű járókelők is használták, ha a megszólítottat magasabb státuszúnak érezték vagy rendkívül udvariasak, készségesek akartak lenni.

A 18–19. század fordulóján, a rangsorokra épülő városi társadalomban az efféle köszönések szinte kötelezőnek számítottak. Az „alásszolgája” valójában a latin servus humillimus (azaz: alázatos szolgád vagyok) rövidített, magyarított formája, és ugyanebből a szófordulatból nőtt ki a „szervusz” is.
Igen, az a mai, laza köszönés, amit reggelente odavetünk a barátainknak vagy a sarki pékség eladójának, eredetileg egy mély meghajlás nyelvi megfelelője volt, ami német közvetítéssel terjedt el a Monarchia idején.

​Íme a legszebb és leggyakoribb régi köszönési formák:
​Vallásos köszönések (A legelterjedtebbek)
​A falusi közösségekben a hit alapvető volt, így a köszönések is Isten köré épültek:
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!” – Erre a válasz: „Mindörökké, ámen.” (Ez volt a legáltalánosabb, napszaktól független köszöntés).
​„Isten áldja!” vagy „Isten éltesse!” – Búcsúzáskor vagy jókívánságként.
„Isten hozta!” – Vendég érkezésekor. Erre gyakran tréfás válasz: „Magam is igyekeztem!”

​Munka közbeni köszöntések
​Ha valaki elment egy dolgozó ember mellett, nem hagyhatta szó nélkül a munkáját:
„Adjon Isten szerencsés jó munkát!” – Erre a válasz: „Adjon Isten!” vagy „Köszönöm, Isten fizesse meg!”
„Adjon Isten jó étvágyat!” – Ha evés közben találtak valakit.

​Tisztelgő és rang szerinti köszönések
„Alászolgája!” – A „legalázatosabb szolgája” kifejezés rövidülése. Ezt az alacsonyabb rangú mondta a magasabb rangúnak, vagy a férfi a nőnek.
„Kezit csókolom!” – Eredetileg a nők és az idősebbek iránti mély tisztelet jele volt.

Több tíz évvel ezelőtt még egy fiatalember nem „sziázott” egy nénit, hanem illedelmesen kezet csókolt (vagy legalább mondta).
„Jó napot adjon Isten!”, „Adjon Isten jó napot!” – A polgárosultabb, de még mindig tiszteletteljes forma.

Búcsúzás (Isten veled)
​„Isten áldásával!”
​„Maradjon Istennel!” – mondta a távozó az ottmaradónak.
„Menjen Istennel!”, „Menjen Isten hírével!” – mondta a házigazda a távozónak.

Hogyan köszöntek a különböző vidékeken?
​Néhol egészen sajátos formák is éltek:
​Erdélyben: „Békesség Istentől!” – Erre a válasz: „Békesség néki!”
​Vadászatnál: „Vadászüdvözlet!” – Válasz: „Vigye Isten!”

(Forrás: Körmendi Kistérségi Klub, Radiokok.ro)

Karácsonyi köszöntő a Veleméri kápolnából

„Idén karácsonykor töltse be szíveteket a napforduló óta növekvő fény.
Mint a Veleméri freskóban lévő bölcs királyok, mindannyian találjuk meg az alázatot, hogy magas lovainkról leszálljunk – letegyük koronánkat, büszkeségünket és sietségünket -, és egyszerűen térdeljünk le a szent, szelíd és igaz előtt.
Suttogják időtlen üzenetüket az ősi falak: nem a nyeregben maradás a legnagyobb ajándék, hanem a lemondás, a felajánlás, a méltósággal látás.
Békés, gyöngéd és fénylő karácsonyt kívánok.”

Zene: Magyar reneszánsz dal Kiss László előadásában
Veleméri Háromkirályok freskója, Aquila János festette, 1377 – 1378.