Február

A tél már a vége felé jár,
búcsúzunk tőled február.
Szép volt a hónap, fehér a határ,
de a természet már a tavaszra vár.

Rügy pattan az ágon, kis nyúl didereg,
ő sem szereti már a hideget.
A tél ősz szakállal visszavonult már,
elég a fagyból, viszlát február.

Bíborszínű az ág, lemegy már a nap,
varázslatos a táj az erdő elhallgat.
Hallani a csendet, mely most oly közel,
az erdőt járva nem cserélnék senkivel.

Lassan esteledik, az erdő mesél.
Felettem bagoly suhan át, mely zsákmányt remél.
Majd neszt hallék odébb, őzcsapat vonul,
megáll a fák közt s visszanéz tanácstalanul.

Egyik legnagyobb kincsünk az erdő s a vad.
De a barátság talán a legfontosabb.
Épen ezért ebben az évben csak annyit kívánok,
vigyázzunk egymásra s legyünk jó barátok. 

Kovács Attila vadőr

0 hozzászólás · 1237 megnyitás ·

Egy nem mindennapi élet mozaikjai - Tóth Rozália festőművészre emlékezünk

Tóth Rozália már egy éve kezdte el tervezni a kiállítását, a sors azonban úgy hozta, hogy emlékkiállítás lesz Hernádon a Művelődési Házban. A tárlat 2016. január 30-tól három héten át lesz látogatható. 

Tóth Rozália szorosan kapcsolódott Táborfalvához, festményei számos lakás és helyi intézmény falát díszítik. Életéről unokaöccsével, Tóth Sándor színművésszel beszélgettem, aki 1992-től a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja, és aki talán nem is lett volna színész, ha nincs a nagynénjéhez fűződő szoros kapcsolata.

A teljes írás itt olvasható >>

Az órás felett is eljár az idő... beszélgetés Koleszár Zoltán órással

Koleszár Zoltán eredeti szakmája órás.

 
- Hogy választottad ezt a ma már ritkaságszámba menő foglalkozást?
 

- Egy véletlen folytán. Mechanikai műszerésznek jelentkeztem, de oda nem mehettem. A felkínált szakmák közül az eredeti választásomhoz legközelebb álló az órás volt...

A beszélgetés itt olvasható >>

Január

A tél hófehér köntösét ismét levetette.
Fehér lett az erdő s minden más körülötte.
Ahogy járom a néma tájat s felettem vadludak szállnak,
Ők is elmennek messzire, az örök nyárnak keblébe.
A fák is meghalnak egy időre, most nem oly méltóságosak,
Kopasz ágaik azt suttogják: mikor jön, hol van a tavasz?
Hol van a tavasz, hol a madárdal, a tücsökzene, a sok szép virág.
Eljön egyszer s int majd társának, a télnek: elég barátom, nincs tovább.
Kint fehér takaróként borul a földre a hó,
S riadtan párját keresi az átfázott feketerigó.
Fehérré varázsolt mindent a tél, a kerteket, a fákat, az utcákat,
A házak piros tetői is fehér kúpként állnak.
Kint csend van, semmi élet, téli álmot alszik a természet. 

Kovács Attila
vadőr

Adjon Isten minden jót

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket Mindenkinek!

"Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott.
Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett."
                                                                            (Lev Tolsztoj)

A könyvtár zárva

Értesítjük Olvasóinkat, hogy könyvtárunk zárva tart 2015. december 16-tól 2016. január 3-ig.

Túl az Óperencián: 90 éves a Magyar Rádió!

„Üdvözöljük Budapest lakosságát!  Üdvözöljük, olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”

Ezekkel a szavakkal kezdte meg adását 1893. február 15 én, Budapesten a telefonhírmondó, a magyar mérnök, Puskás Tivadar világhírű találmánya. Naponta tizenkét részletes hírközlés, hat tőzsdei bejelentés volt az alapszolgáltatás. A műsor azonban gyorsan bővült, és már az első napokban a hírek mellett interjúra, később hangversenyekre, koncertekre, sőt nyelvtanfolyamokra is sor került.

1925-ben aztán felgyorsultak az események, megjelent a Rádió rendelet, amely a rádiózást egyértelműen állami monopóliummá tette. 1925. december 1-én indult hivatalosan a magyar rádiózás, melyben eleinte nem sokan hittek, de az emberek körében olyan népszerűségre tett szert, hogy a hallgatottsága évről évre nőtt. A héten olyan rádiós személyiségek mesélnek a rádióról és ezen belül saját élményeikről, akik 40-50 évig voltak szerelmesei ennek a csodálatos műfajnak.

Túl az Óperencián műsoroldal >>>

100 éve született Lőrincze Lajos

1915. november 24-én született Lőrincze Lajos nyelvész, a „tanár úr”. Sokan ismerhették őt rádiós, televíziós nyelvi ismeretterjesztő műsoraiból. Kodály Zoltán biztatására indította el a Magyar Rádióban az Édes Anyanyelvünk rádióműsort, amelyben 5 perces részekre osztva foglalkozott napi nyelvi kérdésekkel, érdekeségekkel.

Szerkesztője volt, többek köztt, a Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, a Nyelvünk és kultúránk folyóiratoknak. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza (1968–1977) gyűjtőmunkálataiban, melynek összefoglalását A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955) c. kötetben adta közre. Jelentős segítséget nyújtott az első Kazinczy-verseny megszervezésében, valamint ettől kezdve rendszeresen részt vállalt a bírálóbizottság feladataiban is.
Sokoldalú munkásságának középpontjában az emberközpontú nyelvművelés állt, amelyről legrészletesebben az ugyanezen a címen megjelent kötetében ír.

A cikk folytatása >>

Édes anyanyelvünk egy életen át - a Cultura.hu cikke >>

Gecser Erzsébet: Beszél a tél

Köszönöm Sevecsek Mihályné Gecser Erzsébetnek a könyvtárunknak adományozott legújabb kötetét!

A könyvből "Az én falum: Táborfalva" című írást ajánljuk Olvasóink figyelmébe!

Borsi Mária könyvtáros

Gyökereink Emlékudvar

A táborfalvi Könyvtár Baráti Kör 2015. október 18-án a Gyökereink Emlékudvar lőcsös-kocsi gyűjteményt  tekintette meg.

Köszönjük Szalay Vilmosnak, a Stípa Népi Hagyományőrző Egyesület elnökének  a kiállítás  bemutatását! Igazi időutazást tehettünk! A kocsik bemutatásával  az elmúlt 100-150 év paraszti gazdálkodásába, hagyományaiba is bepillantást nyerhettünk.

Aztán az  őszi erdőben kocsikáztunk, köszönjük a fogattulajdonosoknak, hogy rendelkezésünkre álltak: Nagy Gábornak, Imre Lászlónak, ifj. Imre Lászlónak, Kiss Györgynek, aki Sarai László fogatát hajtotta. Köszönjük Kovács Attila vadőrnek, hogy vezetett bennünket!
Az ebédről ismét Nagy József és családja gondoskodott. Köszönjük a vendéglátást! 

Borsi Mária könyvtáros