Az elsõ világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezve magyarországi középiskolai, községi és városi könyvtárak valamint külföldi magyar gyûjtemények részesülnek ebben a könyvadományban.

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben címû nagyszabású, 21 kötetbõl álló könyvsorozat elsõ kötetét Rudolf trónörökös 1885. december 1-jén nyújtotta át apjának, Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak, mely sorozat a 19. század második fele legnagyobb könyvkiadói vállalkozásának bizonyult. 

Az egész Monarchiát bemutató munka létrehozását a koronaherceg, Rudolf trónörökös (1858–1889) indította el, fontosnak tartva, hogy a soknemzetiségû és soknyelvû birodalomról egy átfogó, mindenre kiterjedõ mû készüljön, amely a tudományos értékû leírások mellett képekben is bemutatja a birodalom legszebb és legérdekesebb tájait.
A munka elõkészületei 1884-ben kezdõdtek meg, amikor is a trónörökös márciusban a következõ emlékirattal fordult édesapjához (az iratot mai helyesírásban közöljük): 

„Felség!
Az Osztrák–Magyar Monarchia, bár van néhány jó elõmunkálat, még mindig nélkülöz egy olyan nagy néprajzi mûvet, mely a jelen tudományos búvárlat magaslatán állva, az annyira tökéletesült mûvészi ábrázoló módok segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét érdekesen és egyszersmind tanulságosan nyújtaná.

Az e Monarchia határain belül élõ népeknek tanulmányozása nemcsak a tudósokra nézve bír igen nagy fontossággal, hanem gyakorlati haszonnal is jár a hazafiság általános emelésére.
Azáltal, hogy az egyes néprajzi csoportok jelességei és sajátságai s egymástól való kölcsönös és anyagi függésük mindinkább köztudattá válik, okvetetlenül jelentékenyen erõsbíttetik az együvé tartozásnak azon érzete, melynek hazánk minden népeit eggyé kell kapcsolnia.
Azon népcsoportok, melyek nyelvök, szokásaik és részben eltérõ történelmi kifejlõdésük által a népesség többi alkotó részeitõl magukat elkülönítve érzik, azon tény által, hogy egyediségük a Monarchia tudományos irodalmában megilletõ számba vételre, s ezáltal bizonyos elismertetésre talált, jótékonyan fognak érintetni, s ezáltal is arra indíttatni, hogy szellemi súlypontjukat e Monarchiában keressék. E célból a legnagyobb fontosságú lenne épen hazánkban a néprajzzal és annak segédtudományaival foglalkozni, minthogy távol minden kiforratlan elmélettõl és pártszenvedélytõl, éppen ezek gyûjtik azt az anyagot, melybõl egyedül állítható össze a különbözõ népek tárgyilagos összehasonlítása és méltatása. 

Eddigelé ilyesmi nem történt. Nem titkolhatjuk el magunk elõtt, hogy éppen e Monarchiában sokkal kevésbé mûvelték a néprajzot, mint Angliában, Franciaországban és különösen Oroszországban, ámbár mi olyan szakférfiakban, kik erre teljesen alkalmasok, talán gazdagabbak vagyunk, mint más államok.
Igaz ugyan, hogy egyes néptörzseinkrõl eddig is jelent meg egynémely becses munkálat; csakhogy azok tudományos szakfolyóiratokban, vagy csaknem ismeretlen helyi lapokban értékesítetlenül hevernek, vagy pedig, sajnos, igen gyakran, külföldi kiadványokba vándoroltak. 

Ezért sarkall engem az a gondolat, hogy ezt a gazdag, Monarchiánkban még parlagon heverõ anyagot összegyûjtsem, s ezáltal egy olyan mûnek a megalkotását tegyem lehetõvé, mely e Monarchia határain belül az egyes nemzetek tudományos és mûvészi önérzetét kielégítve, úgy egész hazánknak, mint e haza egyes részeinek becsületére váljék. S hol is van ország, mely oly gazdag volna a földalakulás ellentéteiben, mely annyi fölséges sokoldalúságot egyesítene határai között természetrajzi, tájrajzi és égalji tekintetekben, valamint a különféle népcsoportok érdekes képeinek egy nagy munkában egyesítésére oly bõ anyagot nyújtana, mint a mienk? 

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben mind tudományos és mûvészi tekintetben, mind egyúttal valódi népkönyv minõségében komoly, hazafias jelentõséget vívhat ki magának.
E Monarchia minden népének közös munkára egyesülnének irodalmi és mûvészi körei; az ismert nevek e mû fényének emelésére szolgálnának, s ifjabb, feltörekvõ erõknek alkalom adatnék, hogy magukat megismertessék, tehetségeiket értékesítsék, s egynémelyik átsegíttetnék a kezdet nehézségein, hogy a gyakran évekig tartó nehéz küzdelem után nyomorúságos helyzetökbõl kivergõdhessenek, s a köztiszteletben álló tudósok és mûvészek seregébe juthassanak. 

Hadd mutassa meg ez a munka úgy a bel-, mint a külföldnek, mily gazdag összegével rendelkezik a Monarchia a szellemi erõknek minden országaiban és népeiben, s hogyan dolgoznak itt egyesülten egy olyan szép munkán, mely a nagy közös hazában mindnyájuk önérzetének és hatalomérzésének emelésére fog szolgálni.
Ha e rég táplált reményeinkben a legmagasabb szentesítés és uralkodói védelem is támogat: akkor ez a munka a legszebb kilátások között, a mi lelkesült hazafias érzelmeinktõl emelve fog életre születni.
 

Bécs, 1884 márciusban

Rudolf, s. k.”

 
Ferenc József császár beleegyezése után a trónörökös 1884. március 25-én a kor ünnepelt magyar íróját, Jókai Mórt, valamint Joseph von Weilen udvari tanácsost kérte fel a sorozat magyar, illetve német kiadásának fõszerkesztésére, akik a felkérést el is fogadták. Szerkesztõi munkája mellett Jókai írta a Budapestrõl, illetve Debrecenrõl szóló részt, valamint A magyar nép címû fejezetet is. 

Az elsõ négy kötet anyagának elkészülte után azonban Rudolf trónörökös – aki maga is tevékenyen részt vett a szerkesztésben, és minden szöveget elolvasott, s a képek nagy része is személyes jóváhagyásával került be az egyes kötetekbe, mi több, a bevezetõn kívül õ mutatta be a kiadványban Bécset és környékét, a Felsõ-Magyarország II. kötete számára pedig rendelkezésre bocsátotta 1879 õszi kárpátaljai vadászatának leírását Medvevadászat Munkács környékén címmel – harmincegy éves korában, 1889. január 30-án tragikus körülmények között elhunyt. A sorozat szervezését ekkor özvegye, Stefánia belga királyi hercegnõ vette át, kijelentve, hogy „A mûvet folytatni kell abban a szellemben, abban az irányban, mint Rudolf akarta”. 

A magyar kiadás szerkesztõbizottsága az alábbi személyekbõl állt: Jókai Mór, a magyar kiadás fõszerkesztõje, elnök; Berzeviczy Albert, titkos tanácsos; Fraknói Vilmos püspök; Herrmann Antal, egyetemi magántanár; Gróf Keglevich István, titkos tanácsos; Király Pál, a polgári iskolai tanítóképzõ-intézet tanára; Krenner József, egyetemi tanár; Kršnjavi Izidor, zágrábi egyetemi tanár, a Horvát-Szlavónországról szóló kötet szerkesztõje; Lóczy Lajos, egyetemi tanár; Nagy Miklós, a magyar kiadás szerkesztõje; Pauler Gyula, miniszteri tanácsos, országos fõlevéltárnok; Paviæ Ármin, horvát közoktatásügyi osztályfõnök; Thallóczy Lajos, udvari tanácsos; Zichy Jenõ gróf, titkos tanácsos. 

A magyar kiadás mûvészi bizottságának összetétele: Benczúr Gyula, a magyar kir. festészeti mesteriskola igazgatója; Feszty Árpád festõmûvész; Jókai Mór fõszerkesztõ; Keleti Gusztáv, királyi tanácsos, a magyar királyi mintarajziskola igazgatója, elnök; Nagy Miklós szerkesztõ; Roskovics Ignácz festõmûvész; Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Vágó Pál festõmûvész. 

A magyar kiadás belsõ szerkesztõségi munkatársai: Ballagi Aladár, Hermann Antal, Jancsó Benedek, Katona Lajos, Király Pál, Molecz Károly, Pasteiner Gyula, Szívos Béla és Váczy János.
A Magyarországot ismertetõ kötetek szerzõi a következõk voltak: Rudolf trónörökös; József fõherceg; Fülöp szász-coburg-gothai herceg; továbbá Badics Ferenc, Baksay Sándor, Ballagi Aladár, Balogh Gyula, Bartalus István, Bedõ Albert, Bedõházi János, Bella Lajos, Bellosics Bálint, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Bunyitay Vince, Czambel Samu, Csánky Dezsõ, Csernátony Gyula, Dékány Mihály, Eötvös Károly, Farbaky István, Fincziczky Mihály, Francsics Norbert, Géresi Kálmán, Gonda Béla, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Hadzsics Antal, Hankó Vilmos, Herrmann Antal, ifj. Herrmann Antal, Hidvégi Benõ, Hoitsy Pál, Hodinka Antal, Horvay Ede, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Ilosvay Lajos, Imre Sándor, Istvánffy Gyula, Jancsó Benedek, Jekel Frigyes, Jókai Mór, Kandra Kabos, Kádár József, Károlyi Árpád, Káldy Gyula, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, Kenedi Géza, Kincs Gyula, Király Pál, Kozma Ferencz, Körösi László, Kubinyi Miklós, Lehoczky Tivadar, Lóczy Lajos, Lovcsányi Gyula, Lukács Béla, Majláth Béla, Marczali Henrik, Maurovich Fábián, Márki Sándor, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, Molnár István, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pasteiner Gyula, Paulay Ede, Pauler Gyula, Pechány Adolf, báró Perényi Zsigmond, Pildner Ferencz, Platthy Adorján, Pulszky Ferenc, Rákosi Jenõ, Rodiczky Jenõ, Ruffy Pál, Sajó Sándor, Salamon Ferencz, Schmidt Attila, Schönherr Gyula, Schullerus Adolf, Sochan Pál, Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Szentkláray Jenõ, Szívos Béla, Szívos Géza, Takáts Sándor, Teutsch Traugott, Téglás Gábor, Téglás István, Thirring Gusztáv, Tormay Béla, Törs Kálmán, Váczy János, Várady Gábor, Váró Ferencz, Weber Samu, Wekerle Sándor, Zsilinszky Mihály. 

A Magyarországot ismertetõ kötetek rajzait Stefánia, özvegy trónörökösné fõhercegnõ, Klotild fõhercegnõ, Mária Dorottya fõhercegnõ, Lujza szász–coburg–gothai hercegnõ, valamint Aggházy Gyula, Ágotha Imre, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Bellosics Bálint, Benczúr Béla, Benczúr Gyula, Biczó Géza, Cserna Károly, Dörre Tivadar, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Forberger Vilmos, Gajzágóné Fluk Paula, Goró Lajos, Greguss Imre, Greguss János, Gyárfás Jenõ, Háry Gyula, R. Hirsch Nelli, Hollós Károly, Jankó János, Jantyik Mátyás, Jókai Mór, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Kimnach László, Liezen-Mayer Sándor, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, báró Mednyánszky László, Melka Vince, Mészöly Géza, Miess Frigyes, Munkácsy Mihály, Nádler Róbert, Nagy Lázár, Neogrády Antal, Olgyay Ferencz, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállya Celesztin, Pataky László, Paur Géza, Predics Uros, Rauscher Lajos, Révész Imre, Richter Aurél, Roskovics Ignác, Spányi Béla, Székely Bertalan, Szinte Gábor, Szirmai Antal, Tornay Gyula, Tölgyessy Artur, Túry Gyula, Újváry Ignác, Vágó Pál, Vastagh György, Wagner Sándor, Zichy Mihály, Zsolnay Júlia készítették. 

A magyar kiadás fordítói: Acsády Ignác, Arató Gyula, Boncz Ödön, Csopey László, György Aladár, Heltai Ferenc, Hodinka Antal, Hodinka Ágoston, báró Kaas Ivor, Kanitz Ágost, Katona Lajos, Kenessey Kálmán, Király Pál, Kozocsa Tivadar, Lehr Albert, Pasteiner Gyula, Paszlavszky József, Pethõ Gyula, Rákosi Jenõ, Seemayer Vilibald, Simonyi Jenõ, Szabó József, Szalay László, Sztankó Béla, Takáts Sándor, Törs Kálmán, Vargha Gyula, Váczy János voltak, a magyar köteteket Hevesi Lajos fordította németre.
A fametszetek a Magyarországot ismertetõ kötetekbe a Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt alapított intézetben készültek Budapesten, az osztrák kötetek részére Bécsben a Cs. Kir. Udvari Államnyomda e célra szervezett fametszõintézetében, Heczt Vilmos tanár vezetése alatt. A színes képmellékleteket részint Angerer és Göschl, részint Paar Herman mûintézete készítette. 

A magyar nyelvû kötetek a Magyar Királyi Államnyomdában készültek Budapesten, a német kiadást a bécsi Államnyomda nyomtatta.
A magyar kiadás terjesztését a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság vállalta, a német kiadásét Hölder Alfréd cs. és kir. udvari és egyetemi könyvkereskedõ.
Az összesen 396 füzetben megjelent munka 21 kötetet tesz ki, 572 közleménnyel,
4 520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel. A szerkesztési munkálatok 1884-ben kezdõdtek; a magyar kiadás elsõ füzete 1885. december 1-jén látott napvilágot, az utolsó, a 396. füzet, 1901. október 1-jén.
 

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete a következõ sorrendben jelent meg:
 

 I. kötet (1886 [1885])
A bevezetõ kötet a Monarchia természetrajzát, néprajzát és történelmét tekinti át. Rudolf trónörökös bevezetõjével, továbbá 8 író 8 tanulmányával, valamint 36 képzõmûvész 185 rajzával.
 

II. kötet (1888)
Bécs és Alsó-Ausztria. 38 szerzõ 36 közleményével,
illetve 61 mûvész 325 rajzával és egy színes népviseleti illusztrációval.
 
III. kötet (1888)
Magyarország I. Az ország és népeinek ismertetése 15 író 27 közleményével, valamint 24 mûvész 225 rajzával és egy színes népviselet-ábrázolással.
 
IV. kötet (1889)
Felsõ-Ausztria és Salzburg. 31 író 26 közleményével, 31 mûvész 229 rajzával és két színes illusztrációval.
 
V. kötet (1890)
Stíria (Stájerország). 23 író 29 dolgozatával, 37 mûvész 153 rajzával, valamint egy színes népviselet-ábrázolással.
 
VI. kötet (1891)
Karintia és Krajna. 36 író 38 közleményével, illetve 28 mûvész 185 rajzával és két színes népviseleti képpel.
 
VII. kötet (1891)
Magyarország II. E kötet a Nagy Magyar Alföldet ismerteti; 22 író 35 szövegével, továbbá 28 mûvész 257 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

VIII. kötet (1892)
Az osztrák Tengermellék és Dalmácia – 45 író 44 írásával, valamint 26 mûvész 253 rajzával és egy színes dalmát népviseleti képpel.
 
IX. kötet (1893)
Magyarország III. – Budapest és Fiume. 16 író 21 közleményével, továbbá 20 mûvész 221 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

X. kötet (1893)
Tirol és Voralberg – 20 író 27 közleményével és 18 mûvész 210 rajzával, valamint egy színes tirolinépviselet-ábrázolással.
 

XI. kötet (1894)
Csehország I. Csehország tájrajzi leírása, története és néprajza 22 író 21 közleményével, valamint 31 mûvész 199 rajzával és egy színes népviseleti képpel.
 

XII. kötet (1896)
Csehország II. Csehország irodalma, mûvészete és gazdasági helyzete; 18 író 20 összefoglalójával és 22 mûvész 209 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

XIII. kötet (1896)
Magyarország IV. – Dunántúl. 14 író 20 közleményével, továbbá 19 mûvész 194 rajzával és egy színes népviseleti illusztrációval.
 

XIV. kötet (1897)
Morvaország és Szilézia – 36 író 41 közleménye, 22 mûvész 264 rajza, valamint egy színes népviseleti kép.
 

XV. kötet (1898)
Magyarország V. – Felsõ-Magyarország I. E kötet Felsõ-Magyarország nyugati felét járja végig Pozsony megyétõl a Garam-melléki bányavidékig; 10 író 13 összefoglalójával és 13 mûvész 180 rajzával.
 

XVI. kötet (1898)
Galícia – 25 író 26 közleményével, továbbá 22 mûvész 283 rajzával, valamint két színes népviselet-ábrázolással.
XVII. kötet (1899)
Bukovina. 21 író 28 írásával, illetve 10 mûvész 144 rajzával, köztük egy színes népviseleti képpel.
 
XVIII. kötet (1900)
Magyarország VI. – Felsõ-Magyarország II. A kötet Felsõ-Magyarország keleti felét járja be, Zólyom megyétõl keletre, 21 író ugyanennyi írásával, valamint 18 mûvész 199 illusztrációjával.
 

XIX. kötet (1901)
Bosznia és Hercegovina – 23 író 24 közleményével és 20 mûvész 177 rajzával, köztük egy színes népviselet-ábrázolással.
 

XX. kötet (1901)
Magyarország VII. – Délkelet Magyarország: Erdély és a szomszédos hegyvidékek. 29 író 32 közleménye és 16 mûvész 233 rajza.
 

XXI. kötet (1901)
Szent István koronája országainak VIII. kötete. Horvát-Szlavónország. 34 cikk 18 írótól, 12 mûvész 198 rajza.
 
A könyvsorozat még napjainkban is fontos forrása lehet a történészeknek,  mûvészettörténészeknek és néprajzkutatóknak. Az illusztrációk és rajzok a hétköznapi történelem lenyomataiként, korrajzként is értelmezhetõk. E kötetekbõl azok is tanulságos látleletet kapnak, akik a Monarchiára mint az egyesült Európa elõfutárára tekintenek.
 
 
Forrás: http://www.meryratio.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1885-1902