Pál Mária - Születés |
Pál Mária vagyok, Erdélyben, Székelykeresztúron születtem, Székelyudvarhelyen nevelkedtem, ott jártam iskolába. Az irodalom szeretetét drága szüleimtõl örököltem, tanítóképzõs irodalomtanárom megerõsített abban a hitemben, hogy olvasni jó, érdemes.
Fogadják szeretettel a "Születés" címû novellámat.
Csizmája alatt ropogott a hó. Sietõs léptekkel ereszkedett le a hegyi ösvényen, messze volt még a falu. A bábáért ment.
Amikor szeretett Julisa „minden-órás” lett, mondta neki, hogy menjen le a faluba a szülõi házhoz, messze a hegyi tanya, nehogy baj legyen. Na és ott az anyja, õ mégis tudja, mit kell ilyenkor csinálni. De Julis nem ment. Ott maradt vele a hegyen, végezte csendesen a dolgát, mellette volt, mint három éve minden áldott nap. Csendes asszony volt, nem perlekedett, sosem panaszkodott. Amikor hozzáment, tudta, hogy a hegyre költözik, távol a falutól, s sok munkában lesz része reggeltõl estig. Csendesen éltek, szerény szeretetben, megbecsülésben, egymásra- utaltságban. Néha látogatók érkeztek a faluból, szülõk, testvérek, régi lánypajtások, akikbõl mostanra már asszony lett. Csak a gyermek nem akart jönni, pedig nagyon szerették volna. Sokat beszéltek róla, múlt télen még a bölcsõt is megfaragta, szép tulipános mintával.
És most a bábáért siet. A hegyi ösvényt vastag hó borítja, a fenyõkrõl nyakába fújja a havat a szél. Siet. Egyedül van az asszony, és ki tudja, mi történik. De majd csak a Jóisten megsegíti õket.
Napfelkelte Gyimesben (fotó: Gábos Albin - forrás: Székelyhon.ro
Ahogy kiért az erdõbõl szeme elé tárult a falu. Apró kis házak, hófödte udvarok, füstölõ kémények, csend és nyugalom…
Ahogy beért a faluba, a kutyák éktelen ugatásba kezdtek, kíváncsian nézett ki néhány ember, ugyan mi zavarja a csendet szenteste délutánján? Erzsi néni is kikukkantott, visszament a házba, magára terítette a nagy hárászkendõt, felhúzta csizmáját, és mire Vendel a kapu elé ért, már mellette állt:
- Siessünk fiam, már nem bírom úgy a kapaszkodót, mint régen!
- Menjünk, mondta csendesen Vendel, aztán eszébe jutott valami, és bekiáltott a kapun: Mózes bácsi, szóljon édesanyámnak és anyósomnak, legyen szíves.
És elindultak vissza a hegyre. Kapaszkodtak felfelé a csúszós úton, szó nélkül, aztán Vendel csendben megkérdezte:
- Ugye nem lesz baj?
- Mi baj lenne édes fiam? Tudja az asszony s a gyermek, hogy mi ilyenkor a dolga. És én is tudom. Neked pedig az lesz a dolgod, hogy ne lábatlankodj, ne szólj bele az asszonyok dolgába.
Vendel dünnyögött valamit a bajsza alatt, és szaporázta lépteit Erzsi néni mögött. Az öregasszony beszélni kezdett:
- Amikor te születtél, kiöntött a patak, elvitte a hidat, férfiember nem volt a faluban, csak a plébános, és Jóska, a bolond. Mind odavoltak már két hónapja a háborúba. Derékig ért a víz, amin átgázoltam, hogy világra segítselek. Életrevaló legényke voltál. Több mint száz gyermeket segítettem világra, ne félj fiam, most is rendben lesz minden.
- Köszönöm, Erzsi néném!
Felértek a síkra, a kis házhoz, Vendel elõre sietett, nyitotta az ajtót Erzsi néninek.
- Adjon Isten, Erzsi néni! Nagyon fáj!
- Így van ez lányom, itt vagyok már, túl leszünk rajta.
Vendel bedugta fejét az ajtón, egy pillantást vetett asszonyára, de Erzsi néni kiparancsolta a szobából.
Vendel nem bírta. Szíve összeszorult, Szánalom járta át minden porcikáját. Bement volna, de tudta, hogy az öregasszony nem engedi. Ült tehetetlenül és a tüzet bámulta.
- Istenem, csak baj ne legyen, csak rendben menjen minden!
Az ajtó elõtt csizmák dobogását hallotta, majd nyílt az ajtó, édesanyja és anyósa lépett a konyhába, karjukon kosár ennivalóval, ünnepi kaláccsal. Karácsony van, Szenteste.
Vendel megint egyedül maradt. Várt. Minden sikoltásra összerezzent, könny szökött a szemébe. Férfiember nem sír? Dehogynem! Hisz érzõ lélek az is! Akkor is elsírta magát, mikor megtudta, hogy végre gyerekük lesz. Nem szégyen az!
- Még egy kicsit tarts ki, Julis, mindjárt kész leszünk!
Vendel nem bírta! Magára vette ujjasát, kiment. A tornácon magához vette a kisbaltát, és a ház mögötti erdõbe ment, a kis fenyõhöz, amit már rég kinézett karácsonyfának. Havazott. Csendes este volt, a faluból sem hallatszott fel semmi. Kivágta a kis fát, és visszament vele a házhoz. A tornácon lerázta róla a havat, cserépbe állította és bevitte a konyhaasztalra. Karácsony van.
Ekkor már folyamatos volt a sikoltás, mintha órákig tartott volna, pedig pár perce ment ki. Letelepedett újból a kisszékre. Aztán csend lett. Nagy csend. Ijedten pattant fel a kisszékrõl, és lépett a szobaajtó felé.
És akkor… mint égi csengettyû, mint az angyalok hangja, vékonyka gyermeksírás hasított a csendbe! Istenem! Ugye minden rendben van?
Izgatott mozgás vette kezdetét odabent. Mintha egyszerre dolgozna mindenki. Meddig állt az ajtó elõtt csendben, valami édes rémülettel a szívében? Maga sem tudta. Lótás-futás kezdõdött, édesanyja jött ki a szobából.
- Fiú! Ferenc. Apád után. Talán látja fentrõl. Még nem jöhetsz be! – azzal felkapta a bölcsõt, és visszament vele a szobába. Anyósa a fazék forralt vízért jött ki, és a nagyteknõt is bevitte a szobába.
Sürgés-forgás, asszonybeszéd, gyermeksírás…bentrõl.
- Bemehetsz! –szólt Erzsi néni, és kint-maradásra intette a két asszonyt.
Leültek a konyhaasztal mellé, elõvették a hozott kosárból a pálinkát. Töltöttek maguknak, koccintottak: Isten adjon erõt a gyermeknek, a szülõknek a felneveléséhez. És minket is segítsen! Egészségünkre!
Vendel belépett a parányi szobába. Julis az ágyon feküdt, sápadt-mosolygós arcán folytak a könnyek. Karjában egy apró új élet. Fehér pólyában, ártatlanul, megbékélten, mosolyogva.
A faluban ekkor megkondult a harang, imára hívta az embereket. Férfiak, asszonyok mondtak közösen hálát Jézus születéséért. Már tudták, hogy Pap Vendelnek fia született. Ferenc. Az apja után.
Fent, a hegyen, egy parányi házban, az új életért imádkoztak, hálát adva Istennek, és Jézus születésének.
„Fel nagy örömre,
A hó lassan belepte az erdõt, csend borult a világra. Csak a kéménybõl felszálló füst jelezte a világnak, hogy a hegyen élet van. Egy új élet…
Pál Mária
Kapcsolódó írások, videó: Pál Mária - Karácsony a hegyen
Hernád InfoTV: A nõ 2x - Pál Mária és Horváth Margit elõadói estje Hernádon (2020.) |
· Posted by Admin
on 2022. December 24. 13:31
1212 Reads ·
![]() |
2025. May 21. Wednesday, 06:35:32
Nagyközségi és Iskolai Könyvtár
Online katakógus
1993. február - 2023. október, kereshetõ tartalommal
Települési Értéktár
Navigation
Latest Articles
· Ismerjék meg könyv...
· "Én szépnek tartom...
· Szendrey Júlia isme...
· Borika néni emlék�...
· Borika néni
· "Én szépnek tartom...
· Szendrey Júlia isme...
· Borika néni emlék�...
· Borika néni