Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár


Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Online katalógus

Online katalógus

Navigáció

Legújabb cikkek

Nyitva tartás

április 1-jétől október 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat 8.00 - 12.30

november 1-jétől március 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
csütörtök 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat zárva

Elérhetőség

2381 Táborfalva, Iskola u.7.
Tel: 29/382-952
Könyvtáros: Borsi Mária
E-mail: konyvtar@taborfalva.hu

Felhasználók

· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 5
· Legújabb tag: martinekk

MyStat

Könyvtár a Facebook-on


Beszélgetés Horváth Béláné tanítónővel

"Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.”  (Németh László)

 

 

Beszélgetés Horváth Béláné tanítónővel

 

 Horváth Béláné Éva néni negyven évet dolgozott tanítónőként. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Csurgay Franciska Általános Iskola intézményvezetője a tanévzáró ünnepségen méltatta munkásságát, amely megjelent a Táborfalvi Mozaik 2022. júliusi számában. Az ünnepi alkalmon vette át Éva a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma 40 éves kiemelkedő szakmai munkája, a kollégák felé nyújtott önzetlen segítsége és a szülőkkel való példaértékű kapcsolattartása elismeréseként adományozott számára.

 

A tanítási szünet végén, az új tanév kezdetén beszélgettünk Évával pályájáról, életéről, terveiről…

 

 

Hogy éled meg, Éva, hogy ez az új tanév nélküled indul? Vártad a nyugdíjazást?

 

40 év hosszú idő ezen a pályán, megéltem sok mindent, úgy érzem, hogy egy kis pihenésre, kikapcsolódásra van szükségem. Felkészítettem magam arra, hogy ez a tanév nélkülem fog elindulni, így ez most nem tölt el rossz érzéssel. Az a tudat, hogy visszamehetek majd óraadóként, ha szeretnék, megnyugtató.

 

 

Miért lettél éppen tanítónő? Mit vártál ettől a hivatástól?

 

Az életpályám választásánál meghatározó szerepet játszottak szüleim, ugyanis édesapám pedagógus volt. Már gyerekként szerettem nézni, ahogy készült az óráira, javította a dolgozatokat.

 

Mindig közösségi ember voltam, szerettem játszani a nálam kisebb gyerekekkel. Jó volt évről-éve megtapasztalni azt, ahogyan az én tudásom és irányításom által fejlődnek, okosodnak a rám bízott gyerekek. A tanítás mellett a nevelést is fontos feladatomnak tartottam, színesíteni, kibővíteni látásmódjukat, fejleszteni gyakorlati érzéküket, elfogadni egymást és önmagukat.

 

 

Mit tudtál megvalósítani az elképzeléseidből?

 

Nagy örömmel tölt el, hogy nagyon sok volt tanítványom felnőttként tisztességgel, becsülettel megállja a helyét. Nem volt hiábavaló a beléjük fektetett sok munka, számos visszajelzést kaptam sikeres életútjukról. Különösen jó érzés volt, mikor egy régi tanítvány gyermekét is taníthattam.

 

 

Voltak-e korszakai a pályádnak? Ha igen, mi jellemezte őket?

 

Pályámnak különböző korszakai voltak. Voltam napközis nevelő, osztálytanító, fejlesztő pedagógus. Mindegyik szegmens tanított valami újra, tapasztalatokat, tudást, információkat gyűjtöttem általuk.  Mindhárom terület más- más módszert kívánt. Napközis nevelőként fontos szerepet kapott a nevelés, hiszen itt egy kicsit pótoltam a szülőket, segítettem a tanulásban, sokat játszottam, beszélgettem velük. A gyerekek teljesen más oldalát ismerhettem meg, mint a tanítási órákon. Osztálytanítóként igyekeztem legjobb tudásom szerint, különböző módszerek alkalmazásával a tananyagot átadni. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekekkel együttműködve, jó hangulatban dolgozzunk együtt. Fejlesztő pedagógusként magam is sokat tanultam a gyerekektől, leginkább egymás elfogadását, a bizalom kialakítását, az egyéni bánásmódot, az ehhez kapcsolódó feladatokat, módszereket.

 

 

Mi adta a legtöbb örömöt, sikert? Milyen nehézségek, esetleg kudarcok voltak?

 

Sok gyereket megtanítottam írni, olvasni, számolni, láttam a fejlődésüket. A rengeteg közösségi program: kirándulások, táborozások, műsorokra készülés. Sikerük mind örömmel töltött el.

 

 

Hogy látod az oktatás helyzetét?

 

Sajnos, az utóbbi években pedagógushiány van, úgy látom, hogy sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapunk, emiatt sok a pályaelhagyó és a fiatalok sem választják ezt a hivatást.

 

 

Milyenek a gyerekek, a szülők? Van-e változás? Mi az, ami állandó? Változó világ, változó módszerek?

 

A mai rohanó világban egyre kevesebb idő jut a gyerekekre a családoknak, több feladat hárul az iskolára.

 

Állandó a gyerek és a pedagógus személye. Igen, változó világ, változó módszerek. Van egy nagyon igaz mondás: A jó pap is holtig tanul. Pályánk során folyamatosan képezni kell magunkat, alakulni a világ változásaihoz.

 

 

Milyen a jó tanító? Mi a tanító, illetve az iskola feladata?

 

Szerintem a jó tanító megpróbál következetes, igazságos, őszinte lenni, szakmailag felkészült, innovatív, jó szervezőképességekkel rendelkezik, kommunikatív, megtalálja minden gyerekben a pozitívumot, közösséget épít, partnerként kezeli a szülőket, példát tud mutatni.

 

 

Mit szeretnél tanácsként átadni a tanító kollégáknak és a szülőknek?

 

Pályakezdő kollégáimnak azt tanácsolnám, hogy merjenek kérdezni, legyen sok türelmük, kitartásuk. A szülőknek pedig, hogy próbáljanak minél több hasznos időt tölteni gyermekeikkel.

 

 

Új életszakasz kezdődött a nyugdíjba vonulással, milyen terveid vannak?

 

Terveim: szeretnék minél több időt eltölteni a családommal, unokámmal, édesapámmal. A hobbijaimat kiteljesíteni: pihenni, utazni, olvasni, nyugodt tempóban, rohanás nélkül élni a mindennapokban. Jó lenne még mindezt egészségben teljesíteni.

 

 

Örömteli, szép nyugdíjas éveket kívánok! Köszönöm a beszélgetést!

 

 

Borsi Mária

 

Kép: Horváth Béláné (Forrás: https://csurgay-taborfalva.edu.hu)