Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár


Navigáció

Legújabb cikkek

Nyitva tartás

április 1-jétől október 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat 8.00 - 12.30

november 1-jétől március 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
csütörtök 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat zárva

Elérhetőség

2381 Táborfalva, Iskola u.7.
Tel: 29/382-952
Könyvtáros: Borsi Mária
E-mail: tfkonyvtar@monornet.hu

Felhasználók

· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 5
· Legújabb tag: martinekk

MyStat

Könyvtár a Facebook-on


Értékeink - Nyárlőrinci templomrom

Lakóhelyünk közelében több olyan – esetenként több száz éves – kulturális, történelmi és vallási emlék található, amelyek létezésérôl nem biztos, hogy hallott mindenki.
 

Az "Értékeink" írásokban felkeressük azokat a környékbeli helyeket, romokat, épületeket, épületmaradványokat, történelmi emlékeket, amelyek néhány kilométerre vannak Táborfalvától és akár egy délutáni kerékpáros vagy autós kirándulás keretében felkereshetôk.

 

 

Nyárlőrinci templomrom

 

Nyárlôrinc története egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyolcvanas évekbeli ásatások során bronzkori koponyadarabot, illetve 6-7. századból származó lovas vitéz csontjait találták meg a község területén.
A falu Szent Lôrinc tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét a 13. században és elsô írásos említése 1354-ból való – akkor még Zenthlewryncz néven szerepel I. Lajos király egyik adománylevelében. Jelentôs állomásnak mondható, hogy 1392-ben a falu birtokosai pallosjogot kaptak Mária királynôtôl.

 



A település az 1500-as évek második felében török fennhatóság alá kerül. Az idegen uralom, majd annak kiűzése alatti hadjáratok idején a falu és környéke elnéptelenedik, egy része a „szabad” városba, Kecskemétre menekül. Szentlôrincet a török mellett járványok és tűzvész is pusztította.

 

Újbóli benépesedése az 1668-as év után kezdôdik, amikor I. Leopold egy védlevelet adott ki. A település elsô temploma az Árpád-kor végén épült, a 14. század elsô éveiben már állt. Az 1980-as években végzett ásatásoknál kibontották az alapfalak maradványait és feltárták a körülötte lévô 541 sírt is.

A döngölt agyagalapra, félköríves szentéllyel, téglából épített kápolnát a 14-15. század fordulóján kibôvítették. Ekkor a templomhajó falát támpillérekkel erôsítették meg.
Nagyjából száz évvel késôbb a szentély északi oldalához építettek egy négyszögletes sekrestyét. A falakat belülrôl színes falfesték díszítette és ún. féloszlopok tagolták a teret. A falu temetôje a templom köré épített kôkerítésen belül volt. Az ásatások során, a sírok állapotából és tartalmából az derült ki, hogy fôként a 14. és 17. század közötti idôszakban temetkeztek ide. A település lakóinak sokszínű és gazdag kultúrájára lehet következtetni a leletekbôl (ruhák, ruhadíszek, ékszerek, használati és viseleti tárgyak). A leletanyag a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti gyujteményében található.

 

Sajnos, az 1680-as évektôl folyamatosan pusztult a templom, 1880-ban egy vihar ledönti a tornyát, újjáépítése elmaradt – a 19. század végére szinte teljesen teljesen romba dôlt.

 

[stx]