Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár


Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Online katakógus

Online katalógus

1993. február - 2023. október

Táborfalvi MOZAIK 1993. február - 2023. október

Navigáció

Legújabb cikkek

Nyitva tartás

Nyitva tartás

Elérhetőség

2381 Táborfalva, Iskola u.7.
Tel: 29/382-952
Könyvtáros: Sinka Nikolett
E-mail: konyvtar@taborfalva.hu

Felhasználók

· Online vendégek: 3

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 5
· Legújabb tag: martinekk

MyStat

Könyvtár a Facebook-on


Könyvtár a Facebook-on anno 2015 - 2023.


Kovács Attila - A vén tölgy

 

Magányából visszatekint sok százéves illúziókra,
Míg körülveszi a néma csend, érzi, közeleg az óra.
Fiatal volt, cseppet sem félt, szerette a szelek táncát,
Élvezte, ahogy a hópihék körültáncolják koronáját.

 
De ahogy nőtt, növekedett, társait lökve félre,
Ő lett a legszebb, a legnagyobb, ő lett az erdő büszkesége.
Szerették is, körbejárták, védték, óvták, ki se vágták.
Fennmaradt az utókornak, mely történelem a most tanulónak.

 
Álmodik most az öreg tölgy, évszázadok futnak álmán,
Ő volt, van s lesz, tudja jól, míg zöldell a levél az ágán.
Tisztelik őt az emberek, a vad is félve nézi,
Áll magányban, roskatagul, s ága majd’ felér az égig.

 
Egy végtelen ez az élet s nem tudni, hogy hol a határ,
Hosszú út volt, ami elmúlt, vajon mennyi, ami még vár?
Helyben állva, gondtalanul, de szép is volna az élet!
Csak a magány, az ne lenne, inkább jöjjön az ítélet!

 

Április volt, emlékszem még, sétáltam a határban,
Fölém tornyosult a vén tölgy széltépett koronája.
Nem rügyezett már az ága, nem volt benne élet sem,
Szemem könnybe lábadt látva, ez az élet is elment.


De a természet csodája az örök megújulás!
A fa tövénél új sarj látszik, mely legyőzi a halált.
Mégsem halt meg az öreg tölgy, hisz követi valaki,
Mely nő majd, hatalmas lesz, ő lesz majd az igazi.

 

Rajtunk is múlik, hogy a tölgy él, hogy az erdő fennmarad.
Az erdészek új nemzedéke köti tovább e fonalat.
Az ősi örökséget mi tisztelettel fogadjuk,
Vigyázunk rá, gyarapítjuk,
S ha itt az idő, az utókornak átadjuk!


(2000. április 20.)