"A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér természeti értékei" értéktárba kerüléséhez benyújtott javaslatunk elkészítése során ismertem meg Csóka Annamáriát, aki a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság projektvezetőjeként nagyon sok szakmai segítséget, támogatást adott számunkra.

Öröm volt megtapasztalni, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik szakértelemmel, emberséggel és elköteleződve dolgoznak azért, hogy élhető világunk legyen!
 

Fogadják szeetettel Csóka Annamária gondolatait!

Már gyermekkoromtól kezdve biológusnak készültem: elsősorban a szabad szemmel látható természet érdekelt. Olyan hivatást kerestem, ami ehhez kapcsolódóan gyakorlatiasabb, valamint - lehetőség szerint - javít a világ jelenlegi állapotán és ez vezetett el a természetvédelemhez.

Táborfalva környékére közel tíz éve kerültem, amikor a Turjánvidék LIFE+ pályázat projektvezetőjévé neveztek ki, így fő profilom az ezzel a területtel kapcsolatos természetvédelmi munka lett. Remélem, emlékeznek még erre az európai uniós pályázatra, mely nagyrészt a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótéren zajlott; Táborfalva központjában áll egy információs tábla is róla.

A Turjánvidék, mint földrajzi egység a Duna-völgy és a Duna–Tisza közi Homokhátság között húzódik kb. 100 km hosszan, de csak néhány km szélességben. Ennek a páratlanul fajgazdag vizes és homoki élőhely-rendszernek az északi részén terül el a Turjánvidék Natura 2000 terület, melynek a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér is a részét képzi. A lőtér a XIX. századi alapítása óta - viszonylagos elzártsága miatt - kivételes természeti értékeket tudott megőrizni.

A terület mélyebben fekvő részein éger-kőris láperdők, láprétek, zsombékosok alakultak ki. A déli, szárazabb részen főként homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, pusztai tölgyes foltok fordulnak elő. Ezek az élőhelyek számos értékes növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket, köztük bennszülötteknek is. Ilyen például a rákosi vipera, Magyarország és Európa egyik legveszélyeztetettebb gerinces állata, vagy a nemsokára nyíló, fokozottan védett homoki kikerics. Ősszel akár Táborfalvára is berepül gyönyörű védett lepkefajunk, a buckabagoly. Sokak kedvence, az ürge is lakója még a tájnak.
Komoly kihívás, hogy itt a természetvédelmi és honvédelmi érdekeket egyszerre kell érvényesíteni, hiszen a lőteret jelenleg is aktívan használják katonai célokra.
A természeti értékeikre mindig a helyieknek kell legbüszkébbnek lenniük, és ők azok is, akik legtöbbet tudnak tenni a megóvásukért. Bár a lőtér hatalmas, és több település külterületét is érinti, hivatalos elnevezésében Táborfalva nevét viseli, ez bizony erősítheti a táborfalvaiak kötődését, és lám, a Pest megyei értéktárba való felterjesztés ötlete is innen érkezett. Én úgy gondolom, hogy az évezredek óta viszonylagos állandóságban megmaradt természeti kincsek valódi nemzeti értékek, melyek eredeti állapotban megőrzendők, nem kell mindig abban gondolkodni, hogy minden területet intenzívebben használjunk, beépítsünk vagy turisztikai célterületnek jelöljünk ki.

Bár szűkebb pátriájuk kiemelkedő honvédelmi és lovas múltja kapcsán voltak már előzetes tapasztalatai a táborfalvaiaknak, azért nem mindennapi, hogy a természeti értékek miatt mennyi sajtóesemény, hazai és nemzetközi látogató jelent meg itt, és milyen magas színvonalú természetfilmek, könyvek készültek el az elmúlt években.
A lőtér szabadon nem látogatható, a belépéshez engedély szükséges. Nehezebben alakul ki a kapcsolódási pont hozzá azoknál, akik nem a lőtéren dolgoznak, és soha nem léphetnek be oda. Azonban mindenki számára van lehetőség bepillantást nyerni a lőtér különleges élőhelyeinek, fajainak világába, ha a közeli Betyár-dombi tanösvényt végigjárja.

A természetvédelem segítésekor nem az a lényeges, hogy ki hány fajt tud felismerni, megnevezni. Nemcsak hivatásosként, hanem bizony felelős természetkedvelőként is nagyon sokat tehetnek a cél érdekében, hogy csak néhányat említsünk:
Táborfalva a Kiskunság része, fokozottan ki van téve a klímaváltozás eredményeként az elsivatagosodás veszélyének. A települési vízvisszatartásnak a község és tágabb környezete szempontjából is nagy jelentősége van. De nagyot lép előre az a kerttulajdonos is, aki az összegyűjtött esővízből öntöz.
A község a túlnyomórészt kertes házakból áll, a zöldhulladékot egyszerűen lehet komposztálni, és a kiskertekbe visszaforgatni.
Sokat segítünk a madaraknak, ha a fákat, bokrokat érintő munkákat bizonyosan fészkelési időn kívülre, ősz végére-télre időzítjük. Mesterséges odúk, itatók, téli etetők kihelyezésével is támogathatjuk őket.

Sok a tennivaló a tudatos kisállattartás terén: a szabadon kóborló, ellenőrizetlenül szaporodó macskák, kutyák hihetetlen nagy kárt okoznak a vadon élő állatok állományaiban.
Hozzájárulhatunk a természet védelméhez úgy is, ha dísznövényeinket tudatosan választjuk ki, így nem az özönnövényeket gyarapítjuk a kertünkben, melyek később nekünk és a természetes élőhelyeknek is gondot okoznak.

Én személy szerint pedig a gyerekek, fiatalok környezet- és természettudatos nevelését tartom az egyik legfontosabb eszköznek.
Minden jó cél elérése csak összefogással lehetséges: a hivatásos természetvédők kevesen vannak, a társadalom tevőleges támogatására nagy szükségünk van!

Végezetül álljon itt egy idézet, mely az erre a szép apropóra született cikket lezárja:
„Nem védhetünk meg mindent, amit szeretnénk, de annál sokkal többet tehetünk, mintsem hogy üljünk ölbe tett kézzel.” - mondja Sir Peter Scott, a WWF egyik alapítója.

Úgy gondolom, ezt a táborfalvaiak értik…

Az érdeklődők számára a www.turjanvidek.hu oldalon sok letölthető kiadvány, fotó, a kisfilm érhető el a területről.

További képek a galériában láthatók >>

Borsi Mária,
a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottság tagja

Kapcsolódó írás: Táborfalvi lő és gyakorlótér természeti értékei >>