A Táborfalva 75. születésnapjára rendezett ünnepségen megdöbbenve hallottam Borsi Marikától, hogy Boncsarovszkyné Borika néni meghalt.

Borika néni évtizedeken keresztül a “POSTA” volt Táborfalván.

Azon felül, hogy táborfalviként vele rendeztük postai ügyeinket, családunkhoz gyengéd szeretet kötötte, legfõképpen nagyapámhoz, László Nándorhoz.

A postai szolgálat kötötte õket össze.

A múlt század elején a mai Táborfalva 1000 szállal kapcsolódott Örkényhez, így a posta is. Örkény volt a fõposta és két fiókhivatal az örkénytábori, ahol a táborfalvi önálló posta megalakulásáig Borika néni is dolgozott a 1970-es évek elején, és mûködött az örkénytelepi, ahol László Nándor, a nagypapám volt a fiókvezetõ 1945-ig.  A nagypapa nyugdíjazása után beugró, helyettesítõ postás lett. 82 éves korában még helyettesített.

Innen jött a szeretet, a barátság, bár generációs korkülönbség volt köztük.

Ha megjelent nagypapáéknál Borika néni, kis ajándék kosarával, amiben legfõképpen dohánytermék volt nagyapának, már csillogott a szeme, mert sejtette, hogy mehet Borika nénit helyettesíteni a “POSTÁRA”.

“Halló!- beszélnek! -bontok!“ cseng a fülemben Borika néni jellegzetes hangján a telefonközpont.

Már nem fogunk, pedig megígérte, hogy egyszer leülünk és mesél nekem az örkénytábori posta mûködésérõl.

Fájó szívvel, de meleg szeretettel búcsúzunk Borika nénitõl, hozzátartozói fogadják részvétünket!

László Nándor leszármazottjai,

Szalay Vilmos és a Szalay család

Kapcsolódó tartalom

- Borika néni (Borsi Mária)