„A gyerek az az ember, akinek nincsenek ellenségei, csak barátai vannak, aki eredendõen jó és intelligens. Tárva-nyitva áll a szíve elõttünk, és csupán két dolgot kér tõlünk: gyökereket és szárnyakat.”

D.Tóth Kriszta

Sokszor elgondolkodtam már az iskolába belépve, hogy mi a feladatunk nekünk, felnõtteknek. Amikor meglátok egy mosolygós arcot az ajtóban, mindig úgy érzem, azok a nehézségek, amik kavarognak bennünk, azok elsimulnak. Ezért is gondoltuk ki iskolánkban, hogy olyan helyet kell adnunk Táborfalvának, amely összehozza és mosolyra indítja a körülötte élõket.

Amikor a vásár meghívóját személyesen átadtam, rengeteg szeretetre találtam. Az utcában élõk, a civil szervezetek, a családok és ismerõsök örömmel kérdezték, hogy „Megint az a jó kis vásár?”

Nagyon örülök, hogy ez a segíteni akarás egyre inkább jellemzõ az iskolánkba lépõkre. Fontosnak tartottuk, hogy egy közös célt indítsunk el minden évben a gyerekek segítésére, az iskola szebbítésére. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan emberek támogatására számíthattam, akik elsõ szóra önzetlenül adták munkájukat, kreativitásukat, szeretetüket.

Már korán reggel indult a fõzõcsapat Mankovics Mihály (felesége Hajni és Szabó Ödi) vezetésével. Érkezett hozzánk Pap Feri bácsi, Janik Zoli (Csõr) és lelkes csapata (kis Zsuzsika, Eliza). A többi üst mellett is finomságok készültek Máté Attila, Szõrös László, Tóth Péter segédletével. Amikor elérkezett a déli tizenkét óra, készen álltak az állomások is: íjászok (Nagy József és Bence), lovasok (Mód Gergõék, Arláth István), a körhintások (Mihályi Sándor és csapata, Féder Edináék), a traktoros állomás (Gazsó Gábor) és a kamionos fuvarosok (Mráz Dávidék), az ugrálóvárosok (Steingruber Csilláék). A könyvtárban Borsi Marika és Taskó Kata várta az érdeklõdõket egy játékra. A lángos kisütését Antalné Marika lelkes csapata segítette. A büfében Szívós Mariann és Szlamáné Szilvi kínálta a finom portékáit. Kézmûveseink (Rajszkyné Dancsó Gabika, Kufár Zsófia, Némethné Kati néni, Tóthné Erika néni) az aulában várták az érdeklõdõket a kikapcsolódásra.

Természetesen, bent, az osztálystandokon is gyönyörû, kreatív termékek voltak jelen. Sajnos, itt nem tudok mindenkit külön-külön megnevezni, mert folyamatosan bõvült a kínálat. Rengeteg szebbnél szebb termék volt jelen, melyet szülõk, nagyszülõk, lelkes gyerekek készítettek és árultak. De volt még hajfonásunk, libakészítésünk, szerencsekuckónk, ahol kollégáim várták a szépülni, kikapcsolódni vágyókat. Nagy várakozás volt a szabadulószobánk elõtt is, sok család kíváncsi volt erre az állomásra is.

A jó hangulat sem maradhatott el, Anka Péter „bandája” húzta a talpalávalót lelkes csapatával.

Rengetegen megtiszteltek jelenlétükkel és támogatásukkal ezen a napon. Számomra nagy öröm volt ezekkel az emberekkel lenni ezen a délutánon. Sok mosolyt, jó érzést láttam gyerek és felnõtt arcán egyaránt. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy jó együtt lenni és ez egy remek hely.

Szeretném még egyszer megköszönni minden kollégám nevében az önzetlen segítségnyújtást. A befolyt összeget ebben az évben is hasznosan fogjuk elkölteni.

Remélem, mindenkinek, aki megtisztelte a Csurgay Franciska Általános Iskolát ebben a pár órában, örömet tudtunk okozni és jövõre is kíváncsiak lesznek ránk.

Legyen továbbra is ez a mottónk: Gyerekekkel lenni jó! Gyerekekért tenni jó!

Szöllõsi Aranka

intézményvezetõ helyettes

További képek a galériában láthatók >>