Valit régóta ismerem: óvónő, könyvtári olvasó és Reni anyukája. A Könyvtár Baráti Kör legutóbbi találkozóján újabb oldaláról is megismerhettem : Vali tartott előadást "A hiteles emberi kommunikáció, a hiteles emberi kapcsolatok" címmel.

- Miért kezdett foglalkoztatni a hitelesség kérdése?

- Azért, mert azt látom a világban, hogy sokan elmegyünk egymás mellett és hogy sokan nem vállalják önmagukért a felelősséget. Nyilván ez roppant nehéz kérdés, de mint azt nektek is elmondtam az előadásomon, az válhat hitelessé, akinek a szavai összhangban állnak a cselekedeteivel. Ezt nem én találtam ki, ezt az ismérvet szakemberek fogalmazták meg.

- Miért fontos a hitelesség?

- Azért tartom ezt fontosnak, hogy a mindennapjainkban tudjunk úgy élni, hogy önmagunkat adhassuk, ne kelljen felvett álarc mögé bújnunk.

- Sokan legyintenek erre a témára, feleslegesnek tartják ezzel foglalkozni. Mit gondolsz erről?

- Azt gondolom, hogy az élet szerves részét képezi, hogyan állunk önmagunkhoz és az emberekhez. Ehhez nagyfokú önismeret kell, ami kőkemény munka. Áltatjuk önmagunkat és sokszor döntésképtelenek vagyunk, mégpedig azért, mert a döntés mindenképpen változással jár és félünk a változástól, mert minden változás fájdalommal jár.

- Előadásodban megfogalmaztad az egyén felelősségét. Mit tudnál mondani a környezet, illetve a közösség szerepéről?

- Fontosnak tartom, hogy őrizzük meg pozitív emberi vonásainkat, ne rosszindulattal és vádaskodva forduljunk egymás felé, hanem segítő, építő jelleggel. Mi magyarok nagyon pesszimisták, depressziósak és stresszesek vagyunk, ezt néha magamon is érzem. Többen megfogalmazták már, hogy a gondolataink és a teljesítményünk szoros kölcsönhatásban állnak egymással, erre jó példa két közép-amerikai ország: Costa Rica és Nicaragua. Costa Ricában, ha valami örömteli esemény éri az embert, azt szokták mondani, hogy "ezért érdemes élni". Nicaraguában, ha valami örömteli esemény éri az embert, azt szokták mondani, hogy "ezért érdemes meghalni". Costa Rica Közép-Amerika Svájca, prosperáló, jómódú ország. Nicaragua ezzel szemben alapvető gondokkal küzd. A gondolatok és a jövőképalkotás szerepét fogalmazza meg Balogh Béla, aki kiemeli a magyar nyelv kifejező erejét: ha valaki "képes", az "képet alkot", ha valaki nem tud "képet alkotni", az "képtelen". Erről szívesen beszélnék egy következő könyvtár baráti kör-találkozón.

- Milyen esélyt látsz arra, hogy hiteles emberek legyünk?

- Az esélyek latolgatásához nem tudok hozzászólni, de azt vallom, hogy aki elkezdi keresni az utat, elkezd kérdéseket feltenni magának, az óhatatlanul eljut ahhoz a kérdéshez, hogy a legfontosabb dolog a hitelesség önmagunkkal és másokkal szemben is. Akkor vagyok hiteles, ha a cselekedeteim összhangban állnak a szavaimmal és fordítva is, de hozzáteszem, hogy a hitelesség nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenkit érhet fájdalom, sérelem, bánat, szomorúság. Csernus Imre szavait idézném: "A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni és közben tudom, hogy ezért én vagyok felelős."

- Óvodapedagógusként és szülőként személyes felelősséged, hogy hatsz a gyerekekre. Mit tartasz fontosnak a munkádban és milyen utat követsz, mint szülő?

- Szerintem mindennek az alapja a következetesség. Nehéz betartani, nem állítom azt, hogy könnyű és e tekintetben is nyilván követek el hibákat, de igyekszem a következetes nevelés elvét érvényesíteni a munkában és saját gyermekem nevelésében is. Fontosnak tartom, hogy őszinték legyünk a gyerekekkel, mert a gyerekek folyékonyan beszélnek az érzések nyelvén. Ha azt látják rajtunk, hogy feszültek, szomorúak vagyunk és a válaszunk erre, hogy "nincs semmi baj", a gyerekekben megteremtjük a későbbi, felnőttkori szorongások és neurotizmusok melegágyát, mert bizonytalanságban tartjuk őket. Dicsérni kell a gyerekeinket azokért a cselekedetekért, amelyek dicséretre méltóak. Ha olyan dologért dicsérjük meg őket, ami nem pozitív, akkor a későbbiekben nem tudnak különbséget tenni a helyes és helytelen között. A negatív cselekedetekre őszinte beszélgetésekkel rá lehet világítani. A gyerekek személyiségszerkezete sokkal rugalmasabb, mint a felnőtteké, öntudatlanul elsajátítják a viselkedési és konfliktuskezelési modelleket. Ha a konfliktuskezelésünk nem megfelelő, ezt fogják elsajátítani, de ha felvállaljuk előttük érzéseinket, döntéseket hozunk még akkor is, ha fájdalmasak, a gyerekek szemében hitelessé válunk.

- Előadásod végén több, a témához kapcsolódó könyvet ajánlottál, melyeket emelnéd ki ezek közül?

- Susan Forward: Mérgező szülők, Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz,
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig, Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig, Cernus Imre: Ki nevel a végén?, Szondy Máté: A boldogság tudománya, Csernus Imre: A fájdalom arcai, Pap László: A lélek is tud fájni

- Úgy gondolom Vali, hogy előadásoddal elindítottál egy folyamatot, beszélgetést,
gondolkodást arról, hogy mi is a fontos az ember számára, kinek és miért kell
megfelelnünk, mi a valódi érték. Köszönöm szépen a beszélgetést!
 

Borsi Mária

Az előadáson készült képek megtekinthetők a galériában >>