Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár


Navigáció

Legújabb cikkek

Nyitva tartás

április 1-jétől október 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat 8.00 - 12.30

november 1-jétől március 31-ig:
hétfő 12.30 - 18.00
szerda 12.30 - 18.00
csütörtök 12.30 - 18.00
péntek 12.30 - 18.00
szombat zárva

Elérhetőség

2381 Táborfalva, Iskola u.7.
Tel: 29/382-952
Könyvtáros: Borsi Mária
E-mail: konyvtar@taborfalva.hu

Felhasználók

· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 5
· Legújabb tag: martinekk

MyStat

Könyvtár a Facebook-on


Beszélgetés Dibákné Meggyes Annával

A könyvtárunk Facebook-oldalán feltett kérdésre: ”Kinek, mi szép Táborfalván?”  

 

A Horgásztóról készített csodaszép fotósorozat érkezett a következő üzenettel: „Nekem a Horgásztó, amit sokszor úgy emlegetünk, „Táborfalva gyöngyszeme”. Lelkes amatőr természetfotós vagyok, minden évszakban megörökítem.” Az üzenet küldője Dibákné Meggyes Anna. Így kezdődött beszélgetésünk…

 

 

 Fotóidat nézegetve arra gondoltam, milyen szeretettel fordulsz a világ felé! Kivételes képesség, hogy meglátod a szépet és megörökíted azt, ami körülvesz. Miért éppen a fotózás? Miért éppen a Horgásztó?

 

Reményik Sándor szavaival élve:

 

„Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána”

 

Hát ezért a fotózás. Képekkel örökítem meg a pillanatot, ami számomra kedves, szép vagy éppen fájdalmas.

 

Miért éppen a Horgásztó? Férjem már a Horgásztó születésénél, 1986-ban is a Horgász Egyesület vezetőségi tagja volt. 15 évig közösen végeztük a gazdasági munkát, ott voltam a versenyeken, minden rendezvényen, ami a tó körül zajlott. Ott lakom a tó mellett és minden olyan pillanatát meg tudom örökíteni, amit éppen látok. Napfelkeltét, naplementét, jeget, vihart… és mindent, ami történik. Nem kell messzire mennem az élményért, mint mondtam, a Horgásztó számomra Táborfalva gyöngyszeme.

 

 

Honnan ez a szeretet a természet iránt?

 

1954-ben születtem Budapesten. Szigetcsépen nőttem fel, a Csepel-sziget kicsiny falujában. Onnan a Duna, a víz, a természet tisztelete és szeretete. Kisgyermekként édesapámmal sokat jártam az erdőt, a vizes, mocsaras területeket is. Megismertette velem a növényeket, állatokat, a vízi lények világát. Gyermekkori élményeim mindig meghatározói voltak az életemnek.
1974-ben úgy hozta a sors, hogy Táborfalvára költöztem és lányaim már itt nőttek fel.          Öt éve kezdtem el csak úgy fotózgatni. Először a virágokat az udvarban, majd a tó környékét és egyre távolabb és távolabb jutottam, bár fotóim nagy része a közvetlen környezetemben készült.

 

 

A Horgásztóról készített fotóidból akár önálló albumot is készíthetnénk, mondhatjuk, hogy Te vagy a Horgásztó állandó fotósa… De más témájú felvételeket is készítesz, a 2021. évi Táborfalva falinaptárból is ismerhetjük néhány képedet.

 

A Mozaik szerkesztője, Fekete Gyula keresett meg a naptár készítése kapcsán, ami megtisztelő volt számomra. Biztos, hogy rengeteg képem készült a Horgásztóról és azt gondolom, még fog is. Ilyen értelemben valóban állandó fotósa vagyok a tónak, de azt gondolom, ma már a tóról mások is sok fotót készítenek.

 

 

 A világ bármely pontján lehet szép és jó dolgokat találni, jó emberek között lenni és megteremteni azt a környezetet, közeget, amiben jól érezzük magunkat, ami inspiráló.      De ehhez jelen kell lenni, részt kell venni, nem másra várni. Milyennek látod Táborfalvát?

 

Én a Duna mellett nőttem fel és nekem a Csepel-sziget a „világ közepe” a mai napig, de a szépség mindenütt ott van, csak meg kell látni, talán Rodin mondta, de én is ezt vallom. Így Táborfalván is itt van. Sok szépet látok, csak szét kell nézni! Rendezett, nyugodt, szép faluban élünk, ahol van minden, ami a mai világban szükséges a kényelmes élethez és bizony, van látnivaló is! A Horgásztó, a Betyárdombi Tanösvény, a Vadászház, udvarán a kocsi múzeummal, amelynek anyagát Szalay Vilmos hosszú éveken át gyűjtötte össze, úgy, mint a Birinyi-család is a hangszereket. Van egy méltán híres népzenei együttesünk, citerazenekarunk. Jó pár működő klub, egyesület, ahol mindenki megtalálja a számára kedveset.

 

 

A fotózáshoz kapsz-e szakmai segítséget? Milyen bemutatkozási lehetőségeid vannak?

 

Nem tanultam a fotózást, azt szoktam mondani, nem tudok, csak szeretek fotózni. A visszajelzésekből hallom, hogy jó szemmel és jó érzékkel látom meg azt, amit más talán észre sem vesz az élet apró szépségeiből, mert, mint mondtam, a szépség mindenütt ott van. Képeim nagy része tájfotó, de szívesen fotózok növényeket, állatokat, madarakat. Ez az én világom, na meg a családom, akik folyamatosan biztatnak. A férjem, aki sokat segít abban, hogy minél jobban ki tudjak teljesedni ebben a világban.

 

Szűkebb és tágabb (Facebook) környezetemben élők biztatására jutottam el odáig, hogy 2018-ban itt, a Táborfalvi Jókai Mór Művelődési Házban megnyílt első önálló kiállításom, amely két hétig volt látható 40 db fotóval. A vendégkönyv sok szép bejegyzése ma is melengeti szívemet. Nagy meglepetésemre eljöttek megnézni a kiállítást gyermekkori barátnőim, kecskeméti, dabasi, örkényi ismerőseim is a szép számmal megjelenő falunkbeliek mellett. Fogalmam sem volt, hogy a kiállítás után hová teszek 40 db bekeretezett képet, így kitaláltam, hogy önköltségi áron meg lehet vásárolni. A befolyt összeget, igazoltan, befizettem a Bátor Tábor Alapítvány javára. Ebben a táborban a daganatos beteg gyermekek vehetnek részt a hosszú kórházi kezelés után, hogy újra be tudjanak illeszkedni társaik közé. Tagja vagyok az Örkényben működő Alföldi Képzőművészeti Szabad Szalon fotós tagozatának, több fotós csoportnak az interneten. A Media-Press Kft. által kiírt fotópályázaton a Híd című képem a közönségszavazatok alapján 2. helyezést ért el 2019-ben.

 

Szakmai segítséget nem kapok és nem is keresem, mert a magam szórakoztatására kezdtem el fotózni. Én nem szerkesztem a képeimet (nem is tudom), a maga természetes valójában mutatom meg, ahogy azt én abban a pillanatban megláttam. Semmiféle informatikai utómunkát nem végzek rajtuk, pedig ma már nemigen lehet fotópályázaton nyers fotókkal érvényesülni. Számomra a természet a maga valójában, a maga szépségében tökéletes. A természet csodákra képes.

 


 

 

Gratulálok az elismerésekhez! Többször eszembe jutott már, hogy milyen jó volna egy Táborfalvi Alkotóműhely létrehozása, hiszen Táborfalván többen foglalkoznak művészeti alkotótevékenységgel: fotósok, írók, költők, képzőművészek, kézművesek, zenészek…        A művészek találkoznának, közös programokat, kiállításokat rendeznének, nyáron alkotótábort, a gyerekek számára szakköröket szerveznének. Mi a véleményed? Lenne érdeklődés, részvétel? Szívesen tagja lennél egy ilyen közösségnek?

 

Ez jó gondolat a részedről. Már nekem is eszembe jutott hasonló, hiszen a Horgásztónál is több éve rendezünk tábort gyerekeknek, hogy megismerjék a természetet, hogy hasznosan töltsék szabadidejüket. Miért ne lehetne alkotótábort szervezni? Biztos vagyok benne, hogy sikeres lenne!

 

 

Milyen terveid vannak?

 

Terveim? … Nem nagy álmok. Szeretném bejárni még a környéket, tavaszra tervezem a dabasi Szent Jakab sétány bejárását, itt van a szomszédban és még nem láttam. A lehető legtöbb helyet megnézni a Csepel-szigeten, mert hiába ott nőttem fel, fiatal koromban nem volt lehetőségem mindent látni, amit szerettem volna. Talán a nyugdíjas évek ezt lehetővé teszik.
Köszönöm szépen a beszélgetést! További sok szép évet kívánok!

 

Borsi Mária

 

[Megjelent: Táborfalvi Mozaik, XXIX. évfolyam 04. szám (2021. április),10-11.p.]

 

További képek a galériában láthatók >>