Dr. Kolek István közel 40 évig volt Táborfalva háziorvosa. 2018. augusztus 1-jétől vonult nyugdíjba, ebből az alkalomból beszélgettem Doktor Úrral.
Köszönjük Kolek Doktor Úr munkáját, az eljövendő évekre szeretetet, békességet, sok örömet és jó egészséget kívánunk!

Pusztavacson születtem 1949-ben. Szüleim 6 elemis, földműves emberek voltak. Pusztavacson nőttem fel, osztott iskolába jártam. Szeretettel gondolok Nagy Imre tanító bácsira.  Falusi gyerekként jól ismertem a természetet, az állatokat, részt vettem a ház körüli munkákban. Jó tanuló voltam, Budapestre kerültem az Arany János Fiúgimnáziumba, német nyelvtagozatra.   1967-ben érettségiztem, kitűnő eredménnyel. Orvosnak készültem, de nem vettek fel azonnal az egyetemre, ezért egy évig Budapesten, a János Kórházban dolgoztam beteghordóként.

A Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanultam, ahol 1975-ben szereztem diplomát. 1971-ben megnősültem, feleségem Budavári Edit. Szegeden éltünk. 1975-ben fiúnk született. Az egyetemi tanulmányok mellett Szőregen dolgoztam a rózsakertészetben, Edit bölcsődében volt gyermekgondozó.

A hatodéves klinikai gyakorlat gyermekgyógyászat és sebészet részét Makón, a belgyógyászat, nőgyógyászat, ideg- és elmegyógyászat gyakorlatot Kecskeméten teljesítettem. 1975-ben pályázattal kerültem Nógrád megyébe, Nógrádsáp és Legénd körzeti orvosa lettem, mert vágyunk volt hegyvidéken élni. Nagyon szerettük a jó palócokat, kedves, jólelkű emberekkel találkoztunk. Sajnos, fiúnknak asztmatikus panaszai lettek, el kellett költöznünk, így pályáztam meg a táborfalvi körzeti orvosi álláshelyet. 1979. április 15-től 2018. július 31-ig láttam el a körzeti orvosi, illetve háziorvosi feladatokat Táborfalván. Elődöm Dr. Nagygyörgy Károly volt. Hosszú éveken át egyedül láttam el a falu lakosságát, de a fejlődésből következően egyre több feladat adódott, új vizsgálatok jelentek meg, specializálódott a szakma, az emberek igénye is nőtt, szükségessé vált a körzet megosztása.

Fokozatosan bővült a szakrendelések száma, új szakterületek jelentek meg, például a sebészeten belül a kézsebészet, érsebészet, egynapos sebészet. Színvonalasabb ellátás alakult ki, amely szélesebb körű, magasabb szintű szakmai tudást igényel a háziorvostól. Gyakorlatilag a háziorvos egy rendszer része, innen kap szakmai támogatást. Öt évenként szinten tartó vizsgát kell tennie, kreditpontokat kell szereznie ahhoz, hogy működési engedélyét továbbra is meghosszabbítsák. Az önképzésnek nagy szerepe van, a szakmai lapok, a különböző szakkollégiumok javaslatai, irányelvei ma már interneten is hozzáférhetőek.  

A  betegellátást  több évtizeden át segítette Imréné Gere Mária körzeti ápolónőként, feleségem, Edit és az utolsó időszakban Hajnal Mária, amit ezúton is köszönök!  Kiemelem Ali Gáborné Erika védőnőt, aki munkáját szolgálatnak tekinti. 

A körzeti orvosból háziorvos koncepció lényege a családorvoslás, a személyközpontú, emberközpontú gyógyítás, amikor nem a betegség, hanem az ember gyógyítása van a középpontban. A megvalósítás legfőbb akadálya a magas beteglétszám. Igaz, van annak előnye, ha valaki kistelepülésen háziorvos, hiszen itt több a személyes kapcsolat orvos és beteg között, lelki gondozásra is van lehetőség. Nagy kihívás, hogy lehet megtalálni azt az arányt, hogy az orvos segítsen is, de ne vállalja fel a betege életét.

Véleményem szerint egyre nagyobb szükség lenne idősek napközi otthonára Táborfalván! Bizonyos értelemben kinyílt a világ, ugyanakkor tapasztaljuk a fogyasztói társadalom „áldásait”, egyre több család hullik szét, egyre több ember magányosodik el. A perifériára került emberek gondozása a szociális hálózat munkatársaira hárul, de emberi, anyagi kapacitásuk véges. Magas fokú, odaszánt munkájukért köszönet illeti őket! 

Sokat jelentett az évek során, hogy megismertem az embereket, így lehetőség nyílt arra, hogy aki igényelte, segítsem az életvezetésben.

Az utóbbi években világjelenség a fluktuáció földrészek, országok, városok, falvak között, így sok ember kimarad az orvos látóköréből, nem tudja követni a sorsukat.      

Pálfordulat volt életünkben megtérésünk, Istenre találásunk élménye 1986-ban. A hagyományos katolicizmustól, a gyerekkori megkereszteléstől, bérmálástól az évek során eltávolodtunk és felnőtt életünkben értettük meg, éltük át, hogy van egy Isten, aki szeret bennünket, gondoskodik rólunk. Ő adott erőt a munkavégzésben, segített reményt adni a betegeknek és segíteni őket Istennel való kapcsolatuk rendezésében.

Mindig nagyon megviselt, ha elvesztettem embereket, mindig meghal velük egy kicsit az ember. 

Miért lettem orvos? Általános iskolás korom óta természettudományos érdeklődésű voltam, az orvosképzés is természettudományos alapú volt. Kihívás volt számomra a minél több ismeret, tudás megszerzése és alkalmazása a gyógyításban. Ma már úgy látom, hogy az évek során vált számomra az orvoslás komplex feladattá, testi, lelki gyógyítássá.

„Ezért amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, azt tegyétek ti is velük!”

(Máté 7:12)   

Az elmúlt közel 40 év alatt sok embert megismerhettem. Hálás vagyok, hogy bizalmukba fogadtak, megbíztak bennem és engedték, hogy szerethessem őket! MERT HISZEK A SZERETET GYÓGYÍTÓ EREJÉBEN! Ma is hordozom őket szívemben, lelkemben. Nem feledem őket. 

Miért hagytam abba az orvosi munkát? Idestova 70 éves leszek. Nem szerettem volna, hogy bárki azt várja, mikor hagyom ott az orvosi pályát. Nagyon örülök, hálát adok Istennek, hogy nagy bukásoktól, műhibáktól megvédett engem.                                                                                                                             

Jelenleg még üzemorvosként dolgozom. Több időm jut a családomra, gyermekemre, unokáimra. Feleségem mindig mellettem állt, támogatott, most többet lehetünk együtt és házasságunk még bensőségesebbé vált. 

Úgy képzeltem, hogy a praxisomat fokozatosan adom át egy fiatal, ambiciózus kollégámnak, aki a 40 éves tapasztalatomat, a felhalmozott ismeretanyagot átveszi tőlem és a betegeim javára fordítja. Sajnos, ez nem adatott meg. Szomorúan látom, hogy betegeim a világ négy égtája felé széledtek szét. 

2018. november 22. 

Elmondta: Dr. Kolek István 

Lejegyezte: Borsi Mária