Január

A tél hófehér köntösét ismét levetette.
Fehér lett az erdő s minden más körülötte.
Ahogy járom a néma tájat s felettem vadludak szállnak,
Ők is elmennek messzire, az örök nyárnak keblébe.
A fák is meghalnak egy időre, most nem oly méltóságosak,
Kopasz ágaik azt suttogják: mikor jön, hol van a tavasz?
Hol van a tavasz, hol a madárdal, a tücsökzene, a sok szép virág.
Eljön egyszer s int majd társának, a télnek: elég barátom, nincs tovább.
Kint fehér takaróként borul a földre a hó,
S riadtan párját keresi az átfázott feketerigó.
Fehérré varázsolt mindent a tél, a kerteket, a fákat, az utcákat,
A házak piros tetői is fehér kúpként állnak.
Kint csend van, semmi élet, téli álmot alszik a természet. 

Kovács Attila
vadőr

Adjon Isten minden jót

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket Mindenkinek!

"Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott.
Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett."
                                                                            (Lev Tolsztoj)

A könyvtár zárva

Értesítjük Olvasóinkat, hogy könyvtárunk zárva tart 2015. december 16-tól 2016. január 3-ig.

Túl az Óperencián: 90 éves a Magyar Rádió!

„Üdvözöljük Budapest lakosságát!  Üdvözöljük, olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”

Ezekkel a szavakkal kezdte meg adását 1893. február 15 én, Budapesten a telefonhírmondó, a magyar mérnök, Puskás Tivadar világhírű találmánya. Naponta tizenkét részletes hírközlés, hat tőzsdei bejelentés volt az alapszolgáltatás. A műsor azonban gyorsan bővült, és már az első napokban a hírek mellett interjúra, később hangversenyekre, koncertekre, sőt nyelvtanfolyamokra is sor került.

1925-ben aztán felgyorsultak az események, megjelent a Rádió rendelet, amely a rádiózást egyértelműen állami monopóliummá tette. 1925. december 1-én indult hivatalosan a magyar rádiózás, melyben eleinte nem sokan hittek, de az emberek körében olyan népszerűségre tett szert, hogy a hallgatottsága évről évre nőtt. A héten olyan rádiós személyiségek mesélnek a rádióról és ezen belül saját élményeikről, akik 40-50 évig voltak szerelmesei ennek a csodálatos műfajnak.

Túl az Óperencián műsoroldal >>>

100 éve született Lőrincze Lajos

1915. november 24-én született Lőrincze Lajos nyelvész, a „tanár úr”. Sokan ismerhették őt rádiós, televíziós nyelvi ismeretterjesztő műsoraiból. Kodály Zoltán biztatására indította el a Magyar Rádióban az Édes Anyanyelvünk rádióműsort, amelyben 5 perces részekre osztva foglalkozott napi nyelvi kérdésekkel, érdekeségekkel.

Szerkesztője volt, többek köztt, a Magyar Nyelvőr, az Édes Anyanyelvünk, a Nyelvünk és kultúránk folyóiratoknak. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza (1968–1977) gyűjtőmunkálataiban, melynek összefoglalását A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955) c. kötetben adta közre. Jelentős segítséget nyújtott az első Kazinczy-verseny megszervezésében, valamint ettől kezdve rendszeresen részt vállalt a bírálóbizottság feladataiban is.
Sokoldalú munkásságának középpontjában az emberközpontú nyelvművelés állt, amelyről legrészletesebben az ugyanezen a címen megjelent kötetében ír.

A cikk folytatása >>

Édes anyanyelvünk egy életen át - a Cultura.hu cikke >>

Gecser Erzsébet: Beszél a tél

Köszönöm Sevecsek Mihályné Gecser Erzsébetnek a könyvtárunknak adományozott legújabb kötetét!

A könyvből "Az én falum: Táborfalva" című írást ajánljuk Olvasóink figyelmébe!

Borsi Mária könyvtáros

Gyökereink Emlékudvar

A táborfalvi Könyvtár Baráti Kör 2015. október 18-án a Gyökereink Emlékudvar lőcsös-kocsi gyűjteményt  tekintette meg.

Köszönjük Szalay Vilmosnak, a Stípa Népi Hagyományőrző Egyesület elnökének  a kiállítás  bemutatását! Igazi időutazást tehettünk! A kocsik bemutatásával  az elmúlt 100-150 év paraszti gazdálkodásába, hagyományaiba is bepillantást nyerhettünk.

Aztán az  őszi erdőben kocsikáztunk, köszönjük a fogattulajdonosoknak, hogy rendelkezésünkre álltak: Nagy Gábornak, Imre Lászlónak, ifj. Imre Lászlónak, Kiss Györgynek, aki Sarai László fogatát hajtotta. Köszönjük Kovács Attila vadőrnek, hogy vezetett bennünket!
Az ebédről ismét Nagy József és családja gondoskodott. Köszönjük a vendéglátást! 

Borsi Mária könyvtáros

Kincs

2010 novemberében megszületett a Kincs magazin! Ez a szülőknek, pedagógusoknak szóló havonta megjelenő „valódi” iránytű a 0-14 éves korosztálynak szóló programokhoz nyújt óriási segítséget, mert a kiadványt lapozgatva, már könnyebb eligazodni a sok száz, óvodásoknak és általános iskolásoknak szóló, jobbnál jobb szabadidős lehetőségek között, napi bontásban is. A magazin tematikus bontásban ajánl színházi, mozis, szabadtéri műsorokat, kiállításokat, múzeumokat, koncerteket. Különleges rovatai CD-k, könyvek, társasjátékok közül szemezgetnek, a Kincses láda pedig egy-egy aktuális témához, hagyományhoz kínál programokat.

Kincs mindenütt

Aki arra vágyik, hogy a programok házhoz jöjjenek, annak sem kell mást tennie, mint előfizetni az oldalon található előfizetői szelvénnyel. A kiadvány ingyenesen elérhető Budapest több száz pontján, óvodákban, színházakban, művelődési központokban és játszóházakba, ha kíváncsi vagy helyileg hol, akkor a főoldal térképén azt is megtalálod!

Legyél te is Kincs-kereső, hogy a programválasztás ne okozzon gondot!

Kincs gyerekprogram magazin weboldal

A jövőről

Az online sajtót elöntötték a „Vissza a jövőbe” című filmalkotás folytatásáról szóló cikkek. Ez engem különösebben nem érint, mert már az eredeti műalkotásból is csak egy részt néztem meg – bevallom nem tudom melyiket – és az sem tetszett. Van azonban itt valami, ami talán említésre érdemes.
A jövőkutatás irodalmi megjelenési formája, a sci-fi irodalom hosszú és tanulságos utat járt be Némó kapitánytól Mad Maxig. A sci-fi fontos műfaj, még ha a „komoly” irodalom le is nézi olykor, mert tökéletesen vall arról, hogy az emberek hogyan látják a jövőt. Az pedig, hogy hogyan látja egy kor a jövőt, nyilván nem mutat mást, mint azt, hogy hogyan látja a jelent, vagy a múltat; a „jövőkutatás” fogalma ugyanis nyilván abszurd, a jövőt nem lehet „kutatni”, mert még nincs. Az utópiáknak hosszú-hosszú története van, de a mai értemben vett sci-fi tulajdonképpen talán Verne – akiről mindannyian tudjuk, hogy a keresztneve Gyula – munkásságával kezdődik. Születése egybe esik a korunk szellemi pandémiájává fajult scientizmus születésével és nem véletlenül.

Tudományba vetett hittel
A 19-dik század a természettudományok diadalmenetének kora volt. Az emberek – egy lassan Isten nélkülivé váló világban – mélységes bizalommal fordultak a tudományhoz és a tudósokhoz, mert valamibe/valakibe hinni kell ugyebár. Biztosak voltak benne, hogy a tudomány megoldja majd az összes gondot, problémát és képes elhozni a boldog jövőt. Ne feledjük, az egész század nagyobb része egy hosszú békeidőszak volt. A szent szövetség, a Szász–Coburg–Gothai-ház és a velük többnyire rokon uralkodók, képesek volt viszonylagos, családias békét teremteni a kontinensen, és akik tartósan békében élnek hajlamosak úgy gondolni, hogy az örökké tart.

A cikk folytatása >>

Köszönet

Köszönöm Fekete Gyulának, hogy a Mozaikok Örkénytábor történetéből című könyvből több példányt könyvtárunknak ajándékozott!