A kopott vadászkalap egyik legféltettebb kincsem,

Sok mindent látott már, többet is, mint hittem.

Korai cserkelések pora és harmatja,

Rárakódott szépen a kopott kalapra.

Ha otthon felejtem, túl nagyot hibáztam.

Hazamennék érte, de hiszek a babonában.

Mi, vadászok tudjuk, ha az ajtón kilépsz,

Bármi történjék is, még csak vissza se nézz!

Ha otthon maradt valami? Táska vagy a patron,

Ne menj vissza érte, majd kihozza az asszony!

Gyakran elmerengek hosszú éjszakákon,

Eszembe jutnak a vadászatok a táborfalvi tájon,

Az apróvad hajtások az örkényi részen,

Egy jó lövésnek örülsz, de bánt, ha nem voltál résen.

A vadászat eredménye ösztönzi a vadászt,

Rókát lőni dicsőség, de van, hogy söröskakast* találsz.

Mert vadászni szép és vadászni jó!

Hagyományként őrizzük, mi velejáró.

A vadászkalapot, ha töret** díszíti, huszonnégy órán át dicsőség övezi.

Tisztelet a vadnak, tisztelet a vadásznak, a vadászatok végén ezt mondjuk egymásnak.



*ha fácánkakas helyett fácántyúkot lő véletlenül a vadász, akkor büntetésképpen egy láda sört fizet a többieknek

**a vad elejtése után gratulálunk az elejtőnek és egy zöld ágat adunk át, amit a kalapjára tűz
 

(2018)