„Amidőn a kormányzói működésemből történt kényszerű kikapcsolódásom után az 1944-45. évi fogság alatt, majd számkivetésben, a vendégszerető Portugáliában, életem eseményeit papírra vetettem, az a gondolat vezetett, hogy emlékirataimat családom számára hátrahagyjam.” - írja 1952-ben, Szent István király ünnepének napján, könyvének bevezetőjében vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegédje, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig kormányzója, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig – haláláig – portugáliai magyar emigráns.

  Már életében, majd halála után több évtizedig sok-sok jó és rossz szándékú legendák övezték a 20. század egyik leghíresebb és legkiemelkedőbb politikusának személyét. Utóbbiak főként a tudatos és célzatos ferdítésekből, elhallgatásokból származtak, származnak.

  Évtizedeken keresztül súlykolt félrevezető információk tengerében, talán kicsit tisztább kép rajzolódhat(na) ki a kétkedők fejében, a most kiadott emlékiratok olvasása után – bár, félő, hogy pontosan azok nem olvassák el, akik fejében rendet kellene tenni...

[stx]

Európa Könyvkiadó, 2011.