Ady Endre: De ha mégis?

Gondoltam: drága, kicsi társam,

Próbáljunk mégis megmaradni

Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,

Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,

Tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,

Gondoltam: drága, kicsi társam,

Tarts meg engem igérő Multnak.

Tarts meg engem, míg szögek vernek,

Véres szivemmel, megbénultan,

Mégiscsak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?

Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,

Ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,

Kinek az orkán odaadta,

A te tűrő, igaz kezeddel.