A kopott vadászkalap egyik legféltettebb kincsem,
Sok mindent látott már, többet is, mint hittem.
Korai cserkelések pora és harmatja,
Rárakódott szépen a kopott kalapra.
Ha otthon felejtem, túl nagyot hibáztam.
Hazamennék érte, de hiszek a babonában.
Mi, vadászok tudjuk, ha az ajtón kilépsz,
Bármi történjék is, még csak vissza se nézz!
Ha otthon maradt valami? Táska vagy a patron,
Ne menj vissza érte, majd kihozza az asszony!
Gyakran elmerengek hosszú éjszakákon,
Eszembe jutnak a vadászatok a táborfalvi tájon,
Az apróvad hajtások az örkényi részen,
Egy jó lövésnek örülsz, de bánt, ha nem voltál résen.
A vadászat eredménye ösztönzi a vadászt,
Rókát lőni dicsőség, de van, hogy söröskakast* találsz.
Mert vadászni szép és vadászni jó!
Hagyományként őrizzük, mi velejáró.
A vadászkalapot, ha töret** díszíti, huszonnégy órán át dicsőség övezi.
Tisztelet a vadnak, tisztelet a vadásznak, a vadászatok végén ezt mondjuk egymásnak.
*ha fácánkakas helyett fácántyúkot lő véletlenül a vadász, akkor büntetésképpen egy láda sört fizet a többieknek
**a vad elejtése után gratulálunk az elejtőnek és egy zöld ágat adunk át, amit a kalapjára tűz
(2018)