Emlékeim a régi Táborfalváról
Írta: Admin - Dátum: 2021. September 21. 15:37:13

Láncos Ferencné Fedácsik Julianna visszaemlékezése

 

 Tatárszentgyörgyön születtem 1949-ben. 1967. február 18-án kerültem Táborfalvára, ekkor volt az esküvőnk. Férjemmel, Láncos Ferenccel itt kezdtük el közös életünket. Először albérletben laktunk, aztán az anyósomnál, aki hazahívott bennünket, az Iskola utca 13. számú házba (a számozás mára már megváltozott), hogy ne kelljen albérletet fizetni. Akkoriban ez az egy ház volt az Iskola utcában az iskolával szemben. Vertfalú ház volt, szoba, konyha, spájz. Nádtetős. Még abban az évben felépítettünk a porta másik oldalán egy kis szoba-konyhát, ez még ma is áll. Pestre jártunk dolgozni mind a ketten. Én a Kőbányai Textilbe, három műszakban. Az iskola sokkal kisebb volt, mint most és nem egyszer előfordult, hogy a víz majdnem felért az iskoláig, mivel a másik oldalon nádas volt, amit aztán szép lassan feltöltöttek és megmaradt a mostani horgásztó. A nádas felőli oldalon három vagy négy ház állt, a Kőrösi útnál egy. 

 

Itthon csak a hétvégék maradtak, de az is előfordult, hogy hétvégén kommunista szombatra kellett menni a munkahelyre. Még a Nemzeti Színházra is gyűjtöttünk.  

 

 Szerencsére, nemsokára a TSZ Központban kapott munkát a férjem, így nem kellett már Pestre járnunk. Ekkor kaptunk szolgálati lakást, kiköltöztünk a Papp-tanyára, ami a mostani Rega-Metall mögötti kis erdőben volt. Ez volt akkoriban a TSZ Központ. Ma már csak az erdő van… Férjem itt a lovakkal foglalkozott, szántott, fuvarozott, amit kellett a termelőszövetkezetnek. Markó Jani bácsi volt a TSZ-elnök. A Papp-tanya egy szolgálati lakásból, egy nagy magtárból és két nagy birkahodályból állt. A magtár végében volt a lovak helye, régebben az egész épület marhaistálló volt. A hodályokat kiadták juhászoknak szezonra, ősztől tavaszig. 1968-tól 1973-ig laktunk itt. Sajnos, a TSZ Központot felszámolták, megoldást kellett találnunk a lakhatásra és a munkára is. Vettünk egy telket a Hunyadi utcában, ott építettünk házat, egy kicsit nagyobbat, mint az első volt. Kölcsönt nem vettünk fel. A férjemet egyik barátja segítette munkához, a tévéhez került kazánfűtőnek. Ekkor már négyen voltunk, két fiunk született, Fercsi 1969-ben, Imre 1970-ben. Pisti fiunk 1974-ben látta meg a napvilágot.  

 

 A férjem nem érezte jól magát a faluban, mert nem lehetett lovakat, állatokat tartani. Egyszer jött haza a hírrel, hogy a Mácsai-tanya eladó! Régi, vertfalú épület, megvettük, költöztünk, ebből lett a Láncos-tanya, ezt most Nyárfás dűlőnek hívják. 1976 októberében költöztünk a tanyára, jószágokat neveltünk. 1980-ban vályogverés, falfelhúzás, tető, átépítettük a házat. Eljött a november, mire készen lettünk. Szegény gyerekeknek nagyon kemény évük volt. Többször elgondolkoztam, hogy tudtuk ezt így végigcsinálni? Arról nem beszélve, hogy harmados földet is vállalt Feri, hogy minél előbb készen legyünk. Így 1976 óta itt lakom, sajnos, a körülmények néha elszólítottak.   

 

A családi életem egyszer csak megváltozott, és 30 év után, 1997-ben elváltunk. 

 

A 70-es években sokan fóliáztak, csirkéztek, disznóztak, a falu nagy része mezőgazdaságból élt. Sokan ingáztak Pestre, akkoriban a munkahelyek kifizették az útiköltséget. Sokan a gyerekeket is vitték magukkal, mert a gyárakban, üzemekben bölcsődék és óvodák is működtek. A vonatok tele voltak. 

 

Amíg működött a TSZ Táborfalván, nagy területen volt szőlő és barackos a régi 5-ös út és a vasúti sín között, akkoriban bankszőlőnek hívták, ez most ipari terület. 

 

 Amikor idekerültem Táborfalvára, nagyon összetartó, barátságos emberekkel találkoztam. Nagy tisztelettel és szeretettel emlékszem Laczkó Jani bácsira, az akkori tanácselnökre, későbbi polgármesterre, aki nagyon igazságos ember volt. Jani bácsi sokat tett Táborfalváért, szerette a falut és az itt élő embereket. 

 

1998-tól 2004-ig tagja voltam a Táborfalvi Népzenei Együttesnek. Sokat utaztunk, mikor, hol volt találkozó, Kecskemét, Bugyi, Bogács, Kunszentmiklós. Kiváló csapat volt, mikor időm engedte, később is felléptem velük. Felemelő volt, ezúton is köszönöm a lehetőséget, szerettem őket. 

 

Az életem úgy alakult, hogy majdnem 20 évig másutt éltem, mikor visszakerültem Táborfalvára, nagy változásokat tapasztaltam, jót is, rosszat is. Nagyon jó, hogy megszépült a falu, utak, házak épültek, üzemek létesültek, sok középületet bővítettek, felújítottak. Sokan költöztek Táborfalvára, akiket már nem ismerek, az akkori gyerekek megnőttek, családot alapítottak, sokan örökre eltávoztak. Amit rossznak érzek, hogy nincs meg az a régi összefogás, segítőkészség… 

 

(2021) 

 

Elmondta: Láncos Ferencné 

Lejegyezte: Borsi Mária 

 

Képek a galériában:
1. Láncos Ferenc és Láncos Ferencné esküvői képe (1967)

2. A három fiúgyermek: Fercsi, Pisti, Imi (1976)

3. Szüreti felvonulás, a Népzenei Együttes fogata; Láncos Ferenc, Katona Mihály, Láncos Ferencné, Szabados Jánosné, Katona Mihályné, Takács Annuska (1989)

4. Nőnapi rendezvény, Katona Mihály, Láncos Ferencné, Katona Mihályné (1993)

5. Láncos Ferencné népzenei igazolvány első oldala (1987)

6. Láncos Ferencné népzenei igazolvány második oldala (1987)