Átutazva Lajosmizsén a Művelődési Ház elektronikus hirdetésén olvasom:
"Közönségtalálkozó Kassai Lajossal”

Kassai Lajos: született 1960. szeptember 16.
Nemzetisége magyar.
Foglalkozása: íjász, íjkészítő, a magyar lovasíjászat sportág megteremtője, versenyzője.
Életérzést, iskolát teremtő kiváló egyéniség. Két darab, az életével, munkájával kapcsolatos könyv szerzője.
Kitüntetései: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2003)
Magyar Örökség díj (2012) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2016)  - dobja fel a wikipédia.

Kassai Lajosra gondolva nekem 2010-es parlamenti felszólalása, mely a magyar lovas ágazat sorsával, jövőjével volt hivatott foglalkozni ugrik be először. Többek között a következőket mondja:

"Egy új korszak, csak egy régi korszak lezárásával kezdődhet. Ahhoz, hogy részletes és hatékony koncepciót dolgozzunk ki a jövőnket tekintve, fontos múltunk ismerete és jelenlegi helyzetünk pontos meghatározása......... Történelmünkben számtalan pozitív példa van..............Nem csak a tenyésztésben, a képzésben is élen járunk. Erre a feladatra Örkénytábor volt hivatott. Rövid fennállása alatt ontja a világklasszis szakembereket. Munkássága jelentős mértékben befolyásolja a kialakult lovassportokat............ és valami halálos sebet kap. Meghal a szakmaiság és meghal az elegancia. Senki ne gondolja, hogy ennek a feladatnak a legszörnyűbb eleme az, amikor kiváló lovastanárainkból kazánfűtők, utcaseprők és kocsikísérők lesznek. Mert az a kazán, amelyet ők fűtenek, meleget ad. Az az utca, melyet ezek az emberek sepernek, tiszta lesz. És az az áru, amit ők raknak a teherautókra, eléri úti célját.
A nehezen gyógyítható, szinte jóvátehetetlen hiba az, amikor utcaseprőkből lovasoktatók lesznek. Kazánfűtőkből lótenyésztők. És kocsikísérőkből ménesbirtok-igazgatók" 

Amikor ez a beszéd elhangzik a parlamentben, mi nagy lendülettel dolgozunk az örkénytábori érintettek felkutatásán, az emlékfa ültetésén.
Gondolatok sokasága kavarog bennem. Vajon ő hallott-e munkánkról? Vajon járt-e Örkénytáborban? Jó lenne személyesen találkozni vele!

Döntöttem, elmegyek a közönségtalálkozóra, de mi volna, ha írnék neki egy levelet és már kapcsolom is be a számítógépet. A Google feldob egy elérhetőséget. Írom is a levelet. 

"Tisztelt Kassai Lajos Úr!
A 2010-es parlamenti felszólalása sokszor dobogtatta meg a szívem. Úgy látom, hogy március 18-án Lajosmizsén és 19-én Cegléden tart előadást. Lajosmizse és Budapest között van egy hely, ami ma már a térképen sem található. Ennek a helynek a valamikori neve "ÖRKÉNYTÁBOR".
Tudom, hogy igen elfoglalt, mégis egy rövid sétára lovasbaráti beszélgetésre invitálnám Önt, ha már ebben a régióban jár, Örkénytáborba.
2009. óta foglalkozom az Örkényi Iskola történetével, helyi amatőr lovas kultúránkat mélységesen tisztelő emberként. Nem csak most, hanem amikor ideje engedi, szinte bármikor, szívesen látnám és kalauzolnám végig Örkénytáboron. 

2019. 03. 17. 

Üdvözlettel: Szalay Vilmos"
 

Már nyomom is az entert. Most már nincs visszaút. A találkozás lehetőségét nem tudom elhessegetni gondolataimból. Teszem a dolgom és egyszer csak megcsörren a telefonom. Kassai Lajos mutatkozik be. Rövid udvarias beszélgetés. A meghívásom jutalmául vendég vagyok a lajosmizsei közönségtalálkozón. Háromszázra taksálom a hallgatóságot. Izgalmas, élménydús az előadás. Szinte el sem kezdődött és máris eltelt két óra.
Izgalommal várom másnap a találkozás időpontját, kilenc órát, a táborfalvai benzinkútnál. Tudok-e érdekeset, újat mondani, mutatni, ennek a nagy tudású, széles látókörű embernek.
Feleségével, kislányával és Smuta Gergő hetényegyházi lovasíjász barátjával érkezik. A baba biztonsága érdekében az ő kocsijával indulunk a Tábor felé.

A mosoda előtt lekanyarodunk a földútra. Hátulról jól láthatók az istállók, a bekerített terület végén a kislovarda. Folyamatosan mesélem az intézmény történetét. Egy kis kitérőt javaslok és meglátogatjuk a "Gyökereink Emlékudvart" Már nem izgulok, csillogó szempárokat látok. Érzem, egy hullámhosszon vagyunk. Vágta- és pólópályán sétálunk egy kicsit, ránézünk a kislovardára, a régi főbejáratnál is fordulunk egyet az autóval és megállunk a felújított tiszti kaszinó előtt. Mesélek a felújításról, a megvalósulásra váró emlékszobáról és mindenről, ami Örkénytáborral kapcsolatban az eszembe jut. Befejezzük a látogatást, bár még tudnék egy s mást mutatni, de menniük kell. Be van az idejük táblázva.
Az angolok köszönés nélkül mennek el, anekdotázik Kassai Lajos. A magyarok meg elköszönnek és maradnak. Nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést. Háromszor köszönünk el, megegyezve a további kapcsolatunk ápolásáról.

 
Este amikor bekapcsolom a gépem a következő levelet olvasom: 

"Kedves Vilmos!
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott veled. Megtiszteltetés számomra, hogy ennyi időt és energiát szántál ránk és ígéretemhez híven küldöm a parlamenti beszédemet.
Baráti üdvözlettel: 

Kassai Lajos"
 

Ősi hitünk szerint vannak tudó és látó emberek. Kassai Lajos egy igazi tudó ember, akit nagy élmény volt hallgatni és nagy megtiszteltetés számomra, hogy így ismeretlenül elfogadta meghívásomat és én kalauzolhattam őt Örkénytáborban.

Táborfalva, 2019. 03. 20.                        

Szalay Vilmos

Kapcsolódó oldalak: 

Gyökereink emlékudvar - Táborfalva
Gyökereink emlékudvar és bemutató épület Táborfalván   
Gyökereink Emlékudvar galéria
Kassai lovasíjászat