Kassai Lajosra gondolva nekem 2010-es parlamenti felszólalása, mely a magyar lovas ágazat sorsával, jövõjével volt hivatott foglalkozni ugrik be elõször. Többek között a következõket mondja:

„Egy új korszak, csak egy régi korszak lezárásával kezdõdhet. Ahhoz, hogy részletes és hatékony koncepciót dolgozzunk ki a jövõnket tekintve, fontos múltunk ismerete és jelenlegi helyzetünk pontos meghatározása……… Történelmünkben számtalan pozitív példa van…………..Nem csak a tenyésztésben, a képzésben is élen járunk. Erre a feladatra Örkénytábor volt hivatott. Rövid fennállása alatt ontja a világklasszis szakembereket. Munkássága jelentõs mértékben befolyásolja a kialakult lovassportokat………… és valami halálos sebet kap. Meghal a szakmaiság és meghal az elegancia. Senki ne gondolja, hogy ennek a feladatnak a legszörnyûbb eleme az, amikor kiváló lovastanárainkból kazánfûtõk, utcaseprõk és kocsikísérõk lesznek. Mert az a kazán, amelyet õk fûtenek, meleget ad. Az az utca, melyet ezek az emberek sepernek, tiszta lesz. És az az áru, amit õk raknak a teherautókra, eléri úti célját.
A nehezen gyógyítható, szinte jóvátehetetlen hiba az, amikor utcaseprõkbõl lovasoktatók lesznek. Kazánfûtõkbõl lótenyésztõk. És kocsikísérõkbõl ménesbirtok-igazgatók”

Amikor ez a beszéd elhangzik a parlamentben, mi nagy lendülettel dolgozunk az örkénytábori érintettek felkutatásán, az emlékfa ültetésén.
Gondolatok sokasága kavarog bennem. Vajon õ hallott-e munkánkról? Vajon járt-e Örkénytáborban? Jó lenne személyesen találkozni vele!

Döntöttem, elmegyek a közönségtalálkozóra, de mi volna, ha írnék neki egy levelet és már kapcsolom is be a számítógépet. A Google feldob egy elérhetõséget. Írom is a levelet.

„Tisztelt Kassai Lajos Úr!
A 2010-es parlamenti felszólalása sokszor dobogtatta meg a szívem. Úgy látom, hogy március 18-án Lajosmizsén és 19-én Cegléden tart elõadást. Lajosmizse és Budapest között van egy hely, ami ma már a térképen sem található. Ennek a helynek a valamikori neve „ÖRKÉNYTÁBOR”.
Tudom, hogy igen elfoglalt, mégis egy rövid sétára lovasbaráti beszélgetésre invitálnám Önt, ha már ebben a régióban jár, Örkénytáborba.
2009. óta foglalkozom az Örkényi Iskola történetével, helyi amatõr lovas kultúránkat mélységesen tisztelõ emberként. Nem csak most, hanem amikor ideje engedi, szinte bármikor, szívesen látnám és kalauzolnám végig Örkénytáboron.

2019. 03. 17.

Üdvözlettel: Szalay Vilmos”
Már nyomom is az entert. Most már nincs visszaút. A találkozás lehetõségét nem tudom elhessegetni gondolataimból. Teszem a dolgom és egyszer csak megcsörren a telefonom. Kassai Lajos mutatkozik be. Rövid udvarias beszélgetés. A meghívásom jutalmául vendég vagyok a lajosmizsei közönségtalálkozón. Háromszázra taksálom a hallgatóságot. Izgalmas, élménydús az elõadás. Szinte el sem kezdõdött és máris eltelt két óra.
Izgalommal várom másnap a találkozás idõpontját, kilenc órát, a táborfalvai benzinkútnál. Tudok-e érdekeset, újat mondani, mutatni, ennek a nagy tudású, széles látókörû embernek.
Feleségével, kislányával és Smuta Gergõ hetényegyházi lovasíjász barátjával érkezik. A baba biztonsága érdekében az õ kocsijával indulunk a Tábor felé.

A mosoda elõtt lekanyarodunk a földútra. Hátulról jól láthatók az istállók, a bekerített terület végén a kislovarda. Folyamatosan mesélem az intézmény történetét. Egy kis kitérõt javaslok és meglátogatjuk a „Gyökereink Emlékudvart” Már nem izgulok, csillogó szempárokat látok. Érzem, egy hullámhosszon vagyunk. Vágta- és pólópályán sétálunk egy kicsit, ránézünk a kislovardára, a régi fõbejáratnál is fordulunk egyet az autóval és megállunk a felújított tiszti kaszinó elõtt. Mesélek a felújításról, a megvalósulásra váró emlékszobáról és mindenrõl, ami Örkénytáborral kapcsolatban az eszembe jut. Befejezzük a látogatást, bár még tudnék egy s mást mutatni, de menniük kell. Be van az idejük táblázva.
Az angolok köszönés nélkül mennek el, anekdotázik Kassai Lajos. A magyarok meg elköszönnek és maradnak. Nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést. Háromszor köszönünk el, megegyezve a további kapcsolatunk ápolásáról.

Este amikor bekapcsolom a gépem a következõ levelet olvasom:

„Kedves Vilmos!
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott veled. Megtiszteltetés számomra, hogy ennyi idõt és energiát szántál ránk és ígéretemhez híven küldöm a parlamenti beszédemet.
Baráti üdvözlettel: 

Kassai Lajos”
Õsi hitünk szerint vannak tudó és látó emberek. Kassai Lajos egy igazi tudó ember, akit nagy élmény volt hallgatni és nagy megtiszteltetés számomra, hogy így ismeretlenül elfogadta meghívásomat és én kalauzolhattam õt Örkénytáborban.

Táborfalva, 2019. 03. 20.

Szalay Vilmos

Kapcsolódó oldalak:

Gyökereink emlékudvar – Táborfalva
Gyökereink emlékudvar és bemutató épület Táborfalván
Gyökereink Emlékudvar galéria
Kassai lovasíjászat