Lakóhelyünk közelében több olyan – esetenként több száz éves – kulturális, történelmi és vallási emlék található, amelyek létezéséről nem biztos, hogy hallott mindenki.

Az „Értékeink„ írásokban felkeressük azokat a környékbeli helyeket, romokat, épületeket, épületmaradványokat, történelmi emlékeket, amelyek néhány kilométerre vannak Táborfalvától és akár egy délutáni kerékpáros vagy autós kirándulás keretében felkereshetők.

Nyárlőrinci templomrom

Nyárlőrinc története egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyolcvanas évekbeli ásatások során bronzkori koponyadarabot, illetve 6-7. századból származó lovas vitéz csontjait találták meg a község területén.
A falu Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét a 13. században és első írásos említése 1354-ból való – akkor még Zenthlewryncz néven szerepel I. Lajos király egyik adománylevelében. Jelentős állomásnak mondható, hogy 1392-ben a falu birtokosai pallosjogot kaptak Mária királynőtől.

A település az 1500-as évek második felében török fennhatóság alá kerül. Az idegen uralom, majd annak kiűzése alatti hadjáratok idején a falu és környéke elnéptelenedik, egy része a „szabad” városba, Kecskemétre menekül. Szentlőrincet a török mellett járványok és tűzvész is pusztította.

Újbóli benépesedése az 1668-as év után kezdődik, amikor I. Leopold egy védlevelet adott ki. A település első temploma az Árpád-kor végén épült, a 14. század első éveiben már állt. Az 1980-as években végzett ásatásoknál kibontották az alapfalak maradványait és feltárták a körülötte lévő 541 sírt is.

A döngölt agyagalapra, félköríves szentéllyel, téglából épített kápolnát a 14-15. század fordulóján kibővítették. Ekkor a templomhajó falát támpillérekkel erősítették meg.
Nagyjából száz évvel később a szentély északi oldalához építettek egy négyszögletes sekrestyét. A falakat belülről színes falfesték díszítette és ún. féloszlopok tagolták a teret. A falu temetője a templom köré épített kőkerítésen belül volt. Az ásatások során, a sírok állapotából és tartalmából az derült ki, hogy főként a 14. és 17. század közötti időszakban temetkeztek ide. A település lakóinak sokszínű és gazdag kultúrájára lehet következtetni a leletekből (ruhák, ruhadíszek, ékszerek, használati és viseleti tárgyak). A leletanyag a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti gyujteményében található.

Sajnos, az 1680-as évektől folyamatosan pusztult a templom, 1880-ban egy vihar ledönti a tornyát, újjáépítése elmaradt – a 19. század végére szinte teljesen teljesen romba dőlt.

[stx]