Kovács Attila 2001. óta az Örkény-Tábor Vadásztársaság hivatásos vadásza, a Táborfalvi Hagyományőrző Íjász Egyesület alapító tagja, jelenlegi elnöke.

A táborfalvi Könyvtár Baráti Kör Attila vezetésével járta be a Betyárdombi Tanösvényt. Következő alkalommal a 100 éves tölgyesben tettünk kirándulást, amikor - nagy meglepetésünkre és örömünkre - Attila elmondta egyik saját versét, A vén tölgy címűt.

- Mióta írsz verseket Attila?

Már az általános iskolában, negyedik osztályos koromban írtam verset, amellyel megnyertem a helyi szavalóversenyt. Életem során mindig az adott élethelyzet hozza magával, hogy miről írok verset. Írok a természetről, vadászatról, egyes eseményekről, számomra ez egy önkifejezési forma.

- Meglepődtünk, hogy egy fegyelmezett vadász milyen mély érzelmeket tud közvetíteni a verseiben.  Azt gondolom, hogy a versíráshoz mindenképpen nagyfokú érzékenység kell.

Az ember, ha nap mint nap együtt él a természettel és látja a benne vadon élő állatokat, egyszerűen csodálja ezt a természetet. Számomra minden nap, amikor a természetet járom, piros betűs ünnep. Szeretném ezt megfogalmazni és átadni a többi embernek.

- Igen, egy kicsit mi is átélhettük ezt, amikor kimentünk a tölgyesbe. Egy új világ nyílt meg a számunkra. Sokan nem is tudjuk, hogy itt, Táborfalván milyen szépségek vesznek körül bennünket!

Valóban így van, máshol keressük a szépet, miközben itt van az orrunk előtt. Örömmel tapasztalom, hogy a Betyárdombi Tanösvényt sokan felkeresték az utóbbi időben. Azt is örömmel látom, hogy a szabadidős sportok is egyre népszerűbbek, például az íjászat iránt is nőtt az érdeklődés.

Szerencsés vagyok, hogy nekem a munkám a hobbim is, így én nap mint nap megtapasztalhatom, hogy milyen felszabadító érzés a természetben lenni! Mindenkinek azt tudnám mondani, ha tehetik, akkor a mai túlpörgött világunk helyett időnként válasszák a természet csendjét!

- Köszönöm a beszélgetést!

                                                    Borsi Mária