Kovács Attila 2001. óta az Örkény-Tábor Vadásztársaság hivatásos vadásza, a Táborfalvi Hagyományőrző Íjász Egyesület alapító tagja, jelenlegi elnöke.
A táborfalvi Könyvtár Baráti Kör Attila vezetésével járta be a Betyárdombi Tanösvényt. Következő alkalommal a 100 éves tölgyesben tettünk kirándulást, amikor – nagy meglepetésünkre és örömünkre – Attila elmondta egyik saját versét, A vén tölgy címűt.
– Mióta írsz verseket Attila?
– Már az általános iskolában, negyedik osztályos koromban írtam verset, amellyel megnyertem a helyi szavalóversenyt. Életem során mindig az adott élethelyzet hozza magával, hogy miről írok verset. Írok a természetről, vadászatról, egyes eseményekről, számomra ez egy önkifejezési forma.
– Meglepődtünk, hogy egy fegyelmezett vadász milyen mély érzelmeket tud közvetíteni a verseiben. Azt gondolom, hogy a versíráshoz mindenképpen nagyfokú érzékenység kell.
– Az ember, ha nap mint nap együtt él a természettel és látja a benne vadon élő állatokat, egyszerűen csodálja ezt a természetet. Számomra minden nap, amikor a természetet járom, piros betűs ünnep. Szeretném ezt megfogalmazni és átadni a többi embernek.
– Igen, egy kicsit mi is átélhettük ezt, amikor kimentünk a tölgyesbe. Egy új világ nyílt meg a számunkra. Sokan nem is tudjuk, hogy itt, Táborfalván milyen szépségek vesznek körül bennünket!
– Valóban így van, máshol keressük a szépet, miközben itt van az orrunk előtt. Örömmel tapasztalom, hogy a Betyárdombi Tanösvényt sokan felkeresték az utóbbi időben. Azt is örömmel látom, hogy a szabadidős sportok is egyre népszerűbbek, például az íjászat iránt is nőtt az érdeklődés.
Szerencsés vagyok, hogy nekem a munkám a hobbim is, így én nap mint nap megtapasztalhatom, hogy milyen felszabadító érzés a természetben lenni! Mindenkinek azt tudnám mondani, ha tehetik, akkor a mai túlpörgött világunk helyett időnként válasszák a természet csendjét!
– Köszönöm a beszélgetést!
Borsi Mária