„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.” (Németh László)

Horváth Béláné Éva néni negyven évet dolgozott tanítónőként. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Csurgay Franciska Általános Iskola intézményvezetője a tanévzáró ünnepségen méltatta munkásságát, amely megjelent a Táborfalvi Mozaik 2022. júliusi számában. Az ünnepi alkalmon vette át Éva a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma 40 éves kiemelkedő szakmai munkája, a kollégák felé nyújtott önzetlen segítsége és a szülőkkel való példaértékű kapcsolattartása elismeréseként adományozott számára.

A tanítási szünet végén, az új tanév kezdetén beszélgettünk Évával pályájáról, életéről, terveiről…

 

– Hogy éled meg, Éva, hogy ez az új tanév nélküled indul? Vártad a nyugdíjazást?

– 40 év hosszú idő ezen a pályán, megéltem sok mindent, úgy érzem, hogy egy kis pihenésre, kikapcsolódásra van szükségem. Felkészítettem magam arra, hogy ez a tanév nélkülem fog elindulni, így ez most nem tölt el rossz érzéssel. Az a tudat, hogy visszamehetek majd óraadóként, ha szeretnék, megnyugtató.

 

– Miért lettél éppen tanítónő? Mit vártál ettől a hivatástól?

– Az életpályám választásánál meghatározó szerepet játszottak szüleim, ugyanis édesapám pedagógus volt. Már gyerekként szerettem nézni, ahogy készült az óráira, javította a dolgozatokat.

Mindig közösségi ember voltam, szerettem játszani a nálam kisebb gyerekekkel. Jó volt évről-éve megtapasztalni azt, ahogyan az én tudásom és irányításom által fejlődnek, okosodnak a rám bízott gyerekek. A tanítás mellett a nevelést is fontos feladatomnak tartottam, színesíteni, kibővíteni látásmódjukat, fejleszteni gyakorlati érzéküket, elfogadni egymást és önmagukat.

 

– Mit tudtál megvalósítani az elképzeléseidből?

– Nagy örömmel tölt el, hogy nagyon sok volt tanítványom felnőttként tisztességgel, becsülettel megállja a helyét. Nem volt hiábavaló a beléjük fektetett sok munka, számos visszajelzést kaptam sikeres életútjukról. Különösen jó érzés volt, mikor egy régi tanítvány gyermekét is taníthattam.

 

– Voltak-e korszakai a pályádnak? Ha igen, mi jellemezte őket?

– Pályámnak különböző korszakai voltak. Voltam napközis nevelő, osztálytanító, fejlesztő pedagógus. Mindegyik szegmens tanított valami újra, tapasztalatokat, tudást, információkat gyűjtöttem általuk. Mindhárom terület más- más módszert kívánt. Napközis nevelőként fontos szerepet kapott a nevelés, hiszen itt egy kicsit pótoltam a szülőket, segítettem a tanulásban, sokat játszottam, beszélgettem velük. A gyerekek teljesen más oldalát ismerhettem meg, mint a tanítási órákon. Osztálytanítóként igyekeztem legjobb tudásom szerint, különböző módszerek alkalmazásával a tananyagot átadni. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekekkel együttműködve, jó hangulatban dolgozzunk együtt. Fejlesztő pedagógusként magam is sokat tanultam a gyerekektől, leginkább egymás elfogadását, a bizalom kialakítását, az egyéni bánásmódot, az ehhez kapcsolódó feladatokat, módszereket.

 

– Mi adta a legtöbb örömöt, sikert? Milyen nehézségek, esetleg kudarcok voltak?

– Sok gyereket megtanítottam írni, olvasni, számolni, láttam a fejlődésüket. A rengeteg közösségi program: kirándulások, táborozások, műsorokra készülés. Sikerük mind örömmel töltött el.

 

– Hogy látod az oktatás helyzetét?

– Sajnos, az utóbbi években pedagógushiány van, úgy látom, hogy sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapunk, emiatt sok a pályaelhagyó és a fiatalok sem választják ezt a hivatást.

 

– Milyenek a gyerekek, a szülők? Van-e változás? Mi az, ami állandó? Változó világ, változó módszerek?

– A mai rohanó világban egyre kevesebb idő jut a gyerekekre a családoknak, több feladat hárul az iskolára. Állandó a gyerek és a pedagógus személye. Igen, változó világ, változó módszerek. Van egy nagyon igaz mondás: A jó pap is holtig tanul. Pályánk során folyamatosan képezni kell magunkat, alakulni a világ változásaihoz.

 

– Milyen a jó tanító? Mi a tanító, illetve az iskola feladata?

– Szerintem a jó tanító megpróbál következetes, igazságos, őszinte lenni, szakmailag felkészült, innovatív, jó szervezőképességekkel rendelkezik, kommunikatív, megtalálja minden gyerekben a pozitívumot, közösséget épít, partnerként kezeli a szülőket, példát tud mutatni.

 

– Mit szeretnél tanácsként átadni a tanító kollégáknak és a szülőknek?

– Pályakezdő kollégáimnak azt tanácsolnám, hogy merjenek kérdezni, legyen sok türelmük, kitartásuk. A szülőknek pedig, hogy próbáljanak minél több hasznos időt tölteni gyermekeikkel.

 

– Új életszakasz kezdődött a nyugdíjba vonulással, milyen terveid vannak?

– Terveim: szeretnék minél több időt eltölteni a családommal, unokámmal, édesapámmal. A hobbijaimat kiteljesíteni: pihenni, utazni, olvasni, nyugodt tempóban, rohanás nélkül élni a mindennapokban. Jó lenne még mindezt egészségben teljesíteni.

 

– Örömteli, szép nyugdíjas éveket kívánok! Köszönöm a beszélgetést!

                   Borsi Mária

Kép: Horváth Béláné (Forrás: https://csurgay-taborfalva.edu.hu)