„Szokás úgy kezdeni, hogy „már apró gyermekkorban…” Nálam ez tényleg így történt: legfeljebb három-négyéves lehettem, amikor – a családi krónikák szerint – lelkesen raktam az újságokat az ágyam alá, hogy ‘mindezt elolvasom, ha iskolás leszek…’

Nem könnyű időszak következett: én 1946-ban voltam első elemista. Érdekes, hogy a grafománia is igen korán jelentkezett: nemcsak a Pajtás újságnak és Miska bácsinak írtam a Rádióba, de minden létező rejtvényt beküldtem, amivel például Tamás bátyja kunyhója című regényt nyertem el. Ez már kicsit a jazz felé mutatott, tekintettel arra, hogy Harriet Beecher Stowe regénye az amerikai rabszolgák szomorú sorsát tárgyalta.” – írja az előszóban Márton Attila a könyvét.

Nagyjából 50 éve majd’ minden jazz-zenésznek van egy közös ismerőse, aki ugyan nem zenél, de minden koncertre elmegy és az ország egyik legnagyobb jazzlemezgyűjteményét birtokolja. Sok-sok év óta ír jazz témájú cikkeket – a Gramofon, a Hangjegyzet, a Magyar Demokrata, a Hegyvidék, a Canada’s Jazz Magazine, a MaJazz című lapokba, illetve a JazzMa.hu Jazz Zenei Portálra.

                                    [stx]

Kapcsolódó tartalom:
– Gramofon könyvek
– Rendelés: [email protected]